Az elengedettség, egyenesség, egyensúly hármasából legnehezebb megérteni és megérezni az egyenességet.

Az ugyanis világos, hogy miért kell elengedettnek lennie a lónak, hiszen a merev ló sem testében, sem lelkében nem együttműködő. Merevségben a ló nem használja természetesen magát, ami testi-lelki sérülésekhez, idő előtti elhasználódáshoz vezet. Az érthetőséget erősíti, hogy a feszességet viszonylag egyszerű látni is és viszonylag egyszerű a ló hátáról is megérezni.

Ugyanez áll az egyensúlyra is. Egyensúly hiányában a ló természetellenes helyzetben van, sérülésveszélye nagy, hiszen az elülső végtagok túlterheltek. Egyensúly hiányában a ló képtelen az együttműködésre, ezért egyensúly hiányában a lovas valójában ellenkezésre tanítja lovát. Az egyensúly hiánya könnyen felfedezhető a látvány alapján, mert az egyensúly hiányában a ló előre dől, az elülső lába nem függőleges, a vállak túlmennek a patákon, a hátulsó lábak pedig kimaradnak. Nyeregből a lovas azt érzi, hogy a ló a szárba dől, a sebesség kontrollálása problémás.

Mindez az egyenességgel nem így áll. A ferdeség sokszor nehezen látható a földről és gyakran nyeregből is nehezen érzékelhető. Ráadásul nem is kézenfekvő, hogy miért is kell egyenesnek lennie a lónak.

De hát mi is az egyenesség?

Legtöbbször azt mondják, hogy az a ló egyenes, amelyik két patanyomon jár, azaz akkor egyenes a ló, ha hátulsó lábai pontosan az elülső lábak patanyom vonalain haladnak, ellenkező esetben pedig ferde. Ez nem rossz közelítés, de nyilvánvaló egyszerűsítés, hiszen a hárompatanyomon történő munkavégzés során – a vállat be és farat be gyakorlatok során – is egyenesnek kell lennie a lónak, azaz az egyenesség kérdése a kétpatanyomon való járásnál összetettebb.

Valójában az a ló egyenes, amelyiknek gerincoszlopa a hátulsó lábak aktivitásához képest jó irányban áll, mégpedig minden szakaszában. Az egyenesség problémája ugyanis ahhoz a kihíváshoz hasonlítható, mint amikor a cipőfűzőt a végénél fogva szeretnénk előre tolni. A próbálkozás csak addig lehet sikeres, amíg a tolóerő pontosan hosszirányban éri a szerény tartással rendelkező cipőfűzőt, ha az csupán egy helyen is elferdül, bebicskázik, azaz elveszti egyenességét, akkor a lehetetlenség a feladat megoldása. A lónál ugyanez a helyzet. Ha a ló rugalmas gerincoszlopa, akár csak egy szakaszában is rossz irányban áll a tolóerőhöz képest, ha a csigolyák nem pontosan jó irányban követik egymást, akkor a ló teste elveszti működőképességét, a ló ügyetlenné válik és megszűnik együttműködési képessége: sem a hátulsó lábak tolóereje nem tud végighaladni a ló gerincoszlopán és eljutni a zabláig, de a zabla hatása sem tud eljutni a hátulsó lábakig.

A ferdeségben a ló egyik hátulsó lábát és azonos oldali elülső lábát erősebben terheli, mint a másikat. A ferdeségben megszűnik a négy láb egyenlő teherviselésének természetessége, mert az egymás melletti lábak különböző mértékben terheltek, ezért az egyenességet, illetve annak hiányát az oldalirányú egyensúllyal, illetve annak hiányával lehet azonosítani.

Miből lehet a ferdeségre következtetni?

A ferdeségben (az oldalirányú egyensúly hiányában) a ló hosszirányban is elveszti egyensúlyát, hiszen a gerincoszlopában az erő sem hátulról előre (lendület), sem előről hátrafelé (felvevő segítség) nem tud végighaladni. A természetellenes helyzetben az elsietős ló izgatottá válik és gurulni kezd, a visszatartós ló merevvé válik és hátulsó lábainak inaktivitásával reagál. Az egyenesség helyreállításával az elsietős ló visszalassul munka iramra, a visszatartós ló pedig élénkké válik és felgyorsul munkairamra. A két eset tulajdonképpen egyforma, azok csupán abban különböznek, hogy napjainkban az ideges elsietést rendszeresen összekeverik az élénk lendületességgel, mert a modern ember önmaga is idegesen, pörgősen zaklatott, mindent és azonnal akar, nem pedig nyugodt és hatékony, régies szóval ütemes.

A ferdeségre abból is lehet következtetni, hogy a ló nem egyformán fordítható jobbra és balra. Amelyik irányban könnyebben fordítható, abba az irányba esik ki a válla, az a túlterhelt oldal. Ez általában a bal oldal. A különböző fordíthatóság úgy is érzékelhető, hogy az egyik irányban befelé vállaz a ló, azaz az íveket szűkíti, a másik irányban viszont kifelé sodródik. Ez különösen vágtában és zárt helyen érvényesül. Ha például balra esik ki a fiatal ló válla, akkor a jobb fordulóktól tartva (saját ügyetlenségét érzékelve) jobb kézre sokszor nehezen vállalja a vágtát. Ilyen esetben a jobb oldalt bajos oldalnak nevezzük.

Ferdeségre lehet következtetni az ütemhibából is. A túlterhelt hátulsó rövidebbet lép, hiszen ez a láb hord, a másik tol. Legtöbbször ez a bal hátulsó láb, ami a ferdeségben egyre erősebb, míg – általában a jobb hátulsó – kevésbé erősödik. Amikor a jobb hátulsónak kellene mégiscsak a súlyt hordania, az nem szívesen veszi fel a súlyt és – leglátványosabban bal oldaljárásban – a ló szinte sántának látszik. A lónak valójában nincs semmi baja, csak ferde és a ferdeségben különbözőképpen erősödött a két hátulsó lába.

A ferdeségre az egyenlőtlen szárerőből is lehet következtetni, amelyik oldalon a szárban többletteher van, az az oldal a túlterhelt, ez a merev oldal. (Így megkülönböztetjük a merev és a bajos oldalt.)

Mit lehet tenni a ferdeség esetén?

Az egyenességet végső soron a hajlító munka alakítja ki, de míg a ló nem hajlítható, addig, Josipovich Zsigmond szerint, ideiglenesen kell kiegyenesíteni a lovat. Az ideiglenes egyenesség abban különbözik a végleges egyenességtől, hogy az egyrészről hajlítás nélkül történik, másrészről az ideiglenesen kiegyenesített ló, a lovas vonatkozó aktivitásának befejezésével ismét elveszti egyenességét. A hajlítómunkával kiegyenesített ló teste szimmetrikussá válik, hátulsó lábai egyforma erősre fejlesztettek, így a lónak nincs oka egyik hátulsó lábának kedvezni és nincs késztetése a ferdeségre. Ez lesz az alapja az önhordásnak, végül az öntartásnak.

Az ideiglenes egyenesség kialakítása vállvezetéssel történik, a vállat a bajos oldal felé kell kis mértékben vezetni mindaddig, amíg helyre nem áll az egyenesség. Ezt a lovas legegyszerűbben a felvehetőségben, azaz a sebesség egyszerűvé váló kontorllálhatóságában érzi meg. Az egyenes ló teste elkezd működni és a lovas befolyása ugrásszerűen nő.

Az ideiglenes egyenesség birtokában lehet megkezdeni a lendület kialakítását, hiszen a felvehetőség a hátulsó láb aktivizálásának kulcsa. A lendület birtokában pedig megkezdhető a hajlító munka, ami a végső egyenesség, ezzel együtt a ló ügyességének és önálló magabiztosságának kialakítását szolgálja.