Annak idején, amikor a Kossuth téren álló Andrássy szobor újraalkotása zajlott, a szobor szinte félelmetes méretű gipsz mintájának elkészülte után lehetőségem nyíltt annak megtekintésére dr. Hecker Walter és Prutkay Zoltán társaságában. Aki lovasemberként először látja a szobrot, persze meglepődik a ló különös mozdulata kapcsán. Miféle jármódban ábrázolta Andrássyt a századforduló kiemelkedő szobrásza, Zala György? Vajon valóságos a mozdulat, vagy elhibázott, esetleg csak egy olyan művészi alkotással állunk szemben, ami a szobrász vízióját fejezi ki?

Az igazság egyszerű, még ha napjaink közkultúrájából kiindulva nehéz is azt elfogadni. Zala György olyannyira az élethű valóságot szándékozott ábrázolni, hogy maga a ló is egy konkrét ló mása, Andrássy Gyula fiának, Andrássy Tivadar Rigó nevű lovát ábrázolja. Magáról a mozdulatról pedig annyit, hogy a szobor az Országgyűlés határozata alapján kiírt tervpályázat nyertese volt, a kor szakembereinek előzetes (!) elismerésével készült, tehát a mozdulat természetes és a valóságot ábrázolja.

Iskolaügetés

Ha valaki fellapozza az első világháború előtt és után kiadott katonai szabályzatot, akkor a kiképzés leírásának végén furcsa, mára teljesen elfelejtett jármódról olvashat, az iskolaügetésről. A szabályzat vonatkozó fejezetéhez mellékelt rajzon egy passage szerű helyzetben ábrázolt ló-lovas párost lehet látni. Ugyanis passage-ban és iskolaügetésben a ló alakja és mozdulata azonos. Mindkét jármódban iskolaegyensúlyban jár a ló, amire a vállak megkönnyüléséből, illetve az ezt kifejező, vízszintesig felemelkedő alkarokból lehet következtetni – a két jármód között kizárólag a járás ütemében van különbség. Míg az iskolaügetés az ügetés normál ütemében kerül végrehajtásra, addig a passage üteme határozottan lassabb. Kimerevített helyzetben azért nem lehet a két jármódot megkülönböztetni, mert a pillanat nem fejezi ki az ütemkülönbséget.

A piaffe feladatot viszont kimerevített ábrázoláson is meg lehet különböztetni az iskolaügetéstől, mert a kettő nem az ütemben, hanem az iramban különbözik és a súlypont, illetve a hátulsó láb helyzetének viszonyából még a nem hozzáértő is automatikusan következtet a tolóerőre és ezzel együtt az előrehaladás sebességére, vagy annak hiányára. Míg tehát a passage az ütemében, addig a piaffe az iramában különbözik az iskolaütetéstől. 

A vágta iskolajármódjai

Ahogyan az ügetésnek van passage és piaffe szerű iskolajármódja, úgy vágtában is két iskolajármód létezik, ráadásul az egyes jármódok párba állíthatók. A négyütemű iskolavágta a passage párja, míg a kétütemű iskolavágta a piaffe jármódé. Ez azt jelenti, hogy ha piaffe feladatból indít a lovas vágtát és tartja az iskolaegyensúlyt, akkor a ló természetes módon kétütemű vágtába kezd. A kétütemű vágta a piaffe párja.

A kétütemű vágta ütemének lassításával – az iskolaegyensúly fenntartása mellett – a négyütemű iskolavágtához lehet jutni. Vágtában viszonylag könnyű a két jármód meglovaglása és magának az átmenetnek a végrehajtása, mert azt segíti a vágta belső energiája. Az ütem lassításával ugyanis a belső energia és ezzel együtt a hátulsó lábak aktivitása természetszerűen csökken, de a vágta magas alapenergiája általában elegendő a lassabb ütem mellett a kellő aktivitás fenntartására.

Nem ilyen egyszerű a helyzet ügetésben. A passage azért rendkívül nehéz feladat, mert a piaffe ütemének csökkentésével általában „elfogy” a ló kellő mértékű aktivitása. Az aktivitás fenntartása az ütem csökkentése során rendkívül hosszadalmas és munkaigényes folyamat, ezért ezt két, egyébként helytelen módon szokták „kicselezni”. Az egyik megkerülő módszer a passage tanítása spanyol lépésből. A ló először lépésben, majd ügetésben megtanulja, hogy a lovas jelzésére magasra kell emelnie elülső lábait. Ez a spanyolügetés és bár a spanyolügetés a passage jármódhoz olyannyira hasonló, hogy avatatlan szemeknek szinte megkülönböztethetetlen, mégis a két jármód alapvetően különbözik egymástól. Azért, mert a jó passage-ban a magasra emelt alkarok az iskolaegyensúly miatt megkönnyült vállak következményei, nem pedig a lovas jelzésének, vagy az elülső lábak piszkálásának. Az elülső láb jelre való emeltetése nem fog iskolaegyensúlyt eredményezni, ezért a spanyolügetés felől nem lehet eljutni a passage jármódhoz, ezért a spanyolügetésnek kiképzési értelme és jelentősége nincs.

A másik megkerülő módszer a sportpassage módszere. A lovas egybevágó segítséget ad a lónak, amire a ló merevséggel reagál, hiszen az egybevágó segítség érthetetlen számára. A merevség lassú ütemet eredményez és ha ez idegességgel, izgalommal párosul, akkor a ló a passage-hez nagyon hasonló a mozgásba kezd. A jó képességű lovaknál nagy a kísértés az egybevágó segítségekkel elért passage-szerű mozgás kialakítására, a „lebegtetésre”, de a kísértésnek való engedéssel a lovas ellehetetleníti a kiképzés jövőjét, ellehetetleníti a ló helyes összeszedését, azzal csak a tologatásra tanítja lovát.

Ha az ügetésben nehéz és hosszadalmas feladat a lelassított ütem mellett fenntartani a ló aktivitását, akkor még inkább áll ez a lépésre. Mert, hát a lépésnek is van piaffe szerű és passage szerű iskolajármódja. Mindkettő kétütemű jármód, az átlós lábak egyidejűleg érnek talajra, de, míg a piaffe jellegű iskolalépés rövid, de a normális campagne lépéssel megegyező ütemű, addig a passage szerű iskolalépés térnyerőbb, de lassabb ütemmel kerül végrehajtásra. A passage jellegű iskolalépés egyfajta díszlépés. A passage szerű iskolalépés aktivitásának fenntartása, illetve a ló betanítása az alacsony energiájú és lelassított ütemű mozgásban aktivitásának fenntartására talán a legnehezebb kiképzési feladat. Andrássy Gyula szobrán ez a jármód látszik. Szinte hihetetlen, ahogyan ezt annak idején Zala György és az újjáalkotás során Polgár Botond, Engler András és Meszlényi János szobrászművészek ki tudták fejezni:

• A jármód tiszta kétütemű
• Az iskolaegyensúly teljesen világos
• A mozdulat kifejezi, hogy ez nem ügetés, nem piaffe és nem passage
• Végezetül pedig látszik a jármód térnyerő volta, a ló előrefelé halad.

Legvégül a ló jármódja kapcsán meg kell jegyezni, hogy a téren lévő Rákóczi szobor a fejedelmeket jelképező jármódban, a támadó harci lovas jármódjában, iskolaegyensúlyú vágtában látható. Andrássy „csak” gróf volt, ezért őt nem illeti meg ugyanez a jármód, de mint a kiegyezés utáni első magyar miniszterelnököt, lovának a leges-legnehezebb jármódban való ábrázolásával tisztelték meg.