Az alábbi bejegyzést Polgár Szinti küldte szerkesztőségembe. :)
„A cikk írásra az késztetett, hogy a mai napon meg kellett válnom 5 éve nálam lévő Júnó nevű kancámtól.
Azokat a gondolataimat szeretném megosztani, hogy valójában mennyi mindent köszönhetünk a lovainknak. (Én Júnónak) Természetesen a közhelyeket már mindannyian ismerjük, de ma egy kicsit arra terelném a szót, hogy miért is fontos az, hogy egy fiatal lovasnak lova legyen. Mekkora kincs is ez valójában.
Azoknak a fiatal lovasoknak és szüleiknek írom ezeket a sorokat, akik ló vásárlás, tartás előtt állnak, vagy már éppen kezdik megtapasztalni annak csínját-bínját. Egészen egyszerűen így 5 év távlatából azt tudom mondani, hogy köszönöm ennek a négylábúnak, hogy jobb emberré faragott, megtanított olyan dolgokra, amiket a mai társadalom még csak hírből sem ismer.
Gyakorlatilag én Júnóval nőttem fel. Vagyis inkább mondhatjuk azt is, hogy ő nevelt fel. Mindamellett a sok felülmúlhatatlan lovas érzés, sportteljesítmények és élmény mellett neki köszönhetem azt, hogy megtanultam gondját viselni egy állatnak. Felelősségre, kompromisszumra, alázatra tanított. Tisztelet és bizalom nélkül nincsen együttműködés. Nem hátrálhattam ki a nehéz helyzetekből, akkor sem ha azokért felelős voltam, vagy éppen nem. Teljesen mindegy ebből a szempontból, hogy fiatal, öreg, tapasztalt, vagy tudatlan lóról beszélünk, ő volt a partnerem.
Valószínűleg azt is az ő dicséretére mondhatom, hogy nem felesleges dolgokra pazaroltam a tizenéves korszakomat, hanem volt rendes elfoglaltságom. Szerencsésnek mondhatom magam, mert nem élek semmiféle függőséget okozó szerekkel, rendesen iskolába járok, kisebb kihágásokon kívül betartom a társadalmi normákat.
Egy ló mellett nincs arra idő, hogy az ember sok haszontalan dolgokkal foglalkozzon…
Azt kell, hogy mondjam ezekre a tiszta dolgokra csakis egy állat képes. Ő nem hazudik, nem ver át szándékosan. Melyik embertársunk az, aki ezeket a tulajdonságokat ugyan így képviseli?
Mindennek ellenére azt látom, hogy a legtöbb fiatal lótulajdonos csupán sporteszközként kezeli társát, számukra kizárólag az a fontos, hogy hogyan dolgoznak lovas alatt, milyen a tartásuk, mennyire elasztikusak, dekoratívak. Kedves lovas társaim remélem, nem kerültök hasonló helyzetbe, mint én. Néha napján köszönjétek meg lovatoknak, hogy ott áll mellettetek és maradéktalanul kiszolgálja a vágyaitokat.”
