Mind a modern, mind a klasszikus lókiképzés egyik legfőbb célja az összeszedettség elérése. Az összeszedett ló átengedő, azaz lovas legkisebb (!) jelére azonnal, a lovas akaratának megfelelően reagál. Bár ezt nem vitatja a modern megközelítés sem, mégis a versenyeken egészen más elvárások érvényesülnek. Összeszedett ügetés helyett például lendületes munkaügetéseket lehet még a legnagyobb versenyeken is látni, a lovak egészen nyilvánvalóan távol állnak a testi és lelki relaxációtól (lovas szaknyelven az elengedettségtől): mindenkinek hiányérzete van, lovasnak, lónak, bírónak, nézőnek. A legszomorúbb az, amikor a díjló olyannyira feszült (lovas szaknyelven feszes), hogy a versenypályára való lovaglás előtt a hangosbemondó megtiltja a nézők mozgását, a vakuval való fényképezést, stb.

Még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy az összeszedettség egészen más dolog, az az átengedőséget célozza még az Irányelvek szerint is. Ez pedig nem különleges mozgást, hanem elsősorban a ló teljes figyelmét jelenti, ami fegyelmezettséget és együttműködő készséget eredményez. Ezt a kívánalmat fogalmazza meg a mondás: „Az átengedő ló mellett ágyút lehet sütögetni.” Ennek teljes ellentétét láthatjuk az egyes versenyek eredményhirdetésekor, amikor a lovak össze-vissza „bogárzanak”, vagy ezt megakadályozandó, a lovasok csak segédszárakkal vagy egyéb segédeszközökkel tudnak részt venni a verseny ezen részén.

Az összeszedettség a végletekig fokozott elengedettséget is jelenti, ha ehhez tényleges és teljes koncentráció is járul, akkor a végeredmény az egyszerű, mondhatnánk unalmas mozgás. Néhány hete Bad Füssingben lehetőségem nyílt egy magasiskolai feladatokra is kiképzett lóra felülni. Ha valaki azt kérdezi, mit éreztem, a becsületes válasz az, hogy semmit! De, hát pont ez a lényeg! Az egyszerűség, a természetesség sallangmentes! A ló minden idegszálával rám figyelt, a legkisebb segítségre is azonnal reagált, de persze ez a mozgásán semmit sem változtatott. Úgy mozgott, ahogyan a Jóisten teremtette és nem akart annál többet mutatni. (Csak a feszes ló „lebegtethető”, az is csak ideig-óráig, azután megunja, vagy tönkre meg benne!) Az összeszedettség a ló és lovas kapcsolatában nyilvánul meg, az kívülről nehezen követhető, külső szemlélő csak bizonyos dolgokból tud következtetni arra. (Ha valakinek esetleg nem lenne világos, hogy miről beszélek, az nézzen meg egy felvételt a bécsi spanyoliskola lovairól, vagy ha már magyar hagyományokat akar vizsgálni, akkor vegye elő a budapesti spanyoliskola dokumentumait!)

Na de hát mi van a lendülettel, a térölelő mozgással? Sajnos, minden vonatkozó elvárás ellenére azt kell, hogy állítsam: a lendület kívülről nem látszik minden esetben, még a környezet, a versenyek „szakmai közönsége” és bíróinak vonatkozó elvárásai ellenére sem!

Kedves lovas barátaim!

Amikor az összeszedettséget keresitek, akkor a saját érzéseitekre támaszkodjatok, ne a környezet elvárásaira! Az összeszedettséget (lovatok és saját magatok boldogságát) az egyszerűségben keressétek! A végeredmény sokkal jobb lesz!