Mindannyiunkat!
Mármint, hogy a hagyomány mindannyiunkat kötelez. A lovaskultúra, ezen belül nemzeti lovaskultúránk művelése kötelezettségekkel jár! Ez persze nem a múltba való merengést jelenti és nem jelenti azt sem, hogy csak sóhajtozzunk, hogy régen bezzeg lovasnemzet voltunk, hogy Európa legjobb katonáit adtuk a honfoglalás, a kalandozások korában, hogy a török-magyar háborúban ezzel a lovaskultúrával mi védtük meg Európát, hogy Hadik András megsarcolta Berlint, hogy a 48-as huszárok, hogy az örkénytábori lovas géniuszok, stb... Szóval a kultúrát nem sóhajtozással, hanem tettekkel kell művelni!
Nem lehet a körülményekre sem hivatkozni, hogy máshol sokkal több pénz van, jobbak a feltételek, jobb a lóanyag. A kifogások keresése nem vezet előre, a kultúrát tettekkel kell művelni!
Tettekkel: az elődök szakmai ismereteinek felkutatásával, kultúrájuk terjesztésével, munkájuk elismerésével, emlékük ápolásával. És kultúrájuk gyakorlati alkalmazásával! A lovaskultúrát kizárólag beszéddel művelni nem lehet. Ez olyan kultúra, amit csak az művel, aki csinálja és megmutatja.