Divatos arról értekezni, hogy kell-e kantárt használni. Egyáltalán szüksége van-e a lovasnak a kantárra, vagy az csak egy különlegesen durva eszköz-e, amit csak eszement, a ló kínjait átérezni képtelen emberek használnak, hogy akaratukat a ló legérzékenyebb testrészén, a száján érvényesítsék?

A fenti kép (Tászler Melinda - Patás és dr. Gőblyös István - Zita) világosan mutatja a kantár nélküli és kantárral történő lovaglás különbségét, illetve azt, hogy egyikről sem lehet kijelenteni azt, hogy jobb lenne a másiknál.

A kantár használatának szükségességére adandó válasz sok mindentől függ. Van mikor szükséges és van mikor nem. Függ például attól, hogy mire akarja a lovas használni a lovát. A munkalovaknál szerény a kantár szerepe, mert a ló részben önállóan, saját döntéshozatali "jogkörrel és kötelezettséggel" dolgozik. Hogyan is lehetne meghatározni egy marhaterelő lónak azt, hogy jobbra, vagy balra forduljon. A kérdésről önállóan dönt, a lovasnak nem kell utasítani, csak követni kell lova mozgását. De például a harci lónál nem kerülhető meg a kantár használata, a zabla a kommunikáció része, nagyon nagy hátrányba kerülne az a lovas, aki lemondana használatáról.

A lókiképzésben nincsenek kőbe vésett szabályok, semmiről nem lehet kategórikusan kijelenteni, hogy márpedig ezt nem lehet, vagy nem szabad, ezt csak így, vagy úgy lehet tenni. A helyes válasz mindenre az, hogy az attól függ. Évek óta nem használtam kikötőszárakat, de egy erős, domináns, alacsonyan képzett ménre nem hogy zablát, de kikötőszárakat is tennék, vagy pilárok között dolgoznék vele mindaddig, míg kettőnk viszonya nem tisztul le, mindaddig míg balesetveszélyes a munka, míg ön és közveszélyes lehet a ló a lovardában, más lovak közelében.