A támaszkodás a lovas legkényelmesebb és legegyszerűbb eszköze lova állapotának ellenőrzésére. (Hiszen a jólképzett lónak nem feltétlenül kell támaszkodnia, a száronléthez szükséges keretet a lovas az ülésével is meg tudja határozni.) Szóval a támaszkodásnak leheletfinomnak kell lennie: a hátulsó lábakban képződő erőnek a ló testén végighaladva pontosan a zabláig kell "eljutnia". Ha az erő nem érkezik meg a zablához, azaz a nyak nem nyújtható a lovas szándéka szerint, akkor nincs elég lendület, a hátulsó láb súlypont felé lépése elégtelen. Ha viszont a ló nekidől a szárnak akkor nem megfelelő az egyensúly, a hátulsó láb hátralendülése túl nagy. Az első esetben előrefelé kell lovagolni a lovat, a második esetben fel kell venni. A támaszkodás segítségével a lovas a kezével minden információt meg tud ismerni lováról, lova állapotáról.