Edző nélkül még a legjobb lovas sem tud egyről kettőre jutni. A lovaglásban a jóhoz annyira közel áll a rossz, hogy a lovas észre sem veszi és a helyes útról már le is tért. A kontroll, az állandó külső ellenőrzés még a tapasztalt lovasok számra is nélkülözhetetlen! A nagy lovaskultúrák nemzetközi versenyzői kivétel nélkül folyamatosan ellenőriztetik munkájukat. Minél komolyabb eredményeket céloznak, annál jobb edzőt keresnek.

Idehaza minden fordítva van. Minél komolyabb lovasnak gondolja magát valaki, annál kevésbé kér segítséget. Inkább szenved, inkább küzd kilátástalanul, inkább keresi a hibát lovában, mintsem, hogy a legegyszerűbb utat választaná. Persze így az eredmények sem jönnek. Ha valakinek edzője van, az nem jelent automatikusan hierarchiát. A segítő nem feltétlenül jobb lovas: csupán segítő. A harmónia hiányát a vak is látja. Nem is kell feltétlenül szakembernek lennie. A segítség elutasítása valójában az önbizalom hiányát jelzi! Ha valaki nem mer tanácsot kérni, némi alázatot mutatni, az a teljesítményben is kiütközik.