Fél évvel ezelőtt érkeztek az istállóba.

Atlant, négyéves fakó mén, Aba, nyolcéves, pej herélt. Korábban egyiken sem ültek, gazdájuk azért hozta őket hozzám, hogy felnyergeljem őket, felüljek rájuk és olyan alapképzést kapjanak, hogy további használatuk során kényelmesen, kellemesen lehessen lovagolni őket.

Atlant, életkorával klasszikus esetet jelentett, ám valahonnan az egyik szovjet utódállamból érkezett, a sztyeppéről. Érkezésekor igazi vadló képét mutatta, mintha még embert sem látott volna azelőtt. Csak üvöltött és üvöltött, mert ami hangerő kijött belőle az nyerítésnek nem volt nevezhető. Ahogyan az érkezés másnapján készített képeken is látható, a három lépés távolságot mindannyiunknak meg kellett tartani! Ha a lovat, mint állatot Atlanttal kellett volna bemutatni egy marslakónak, akkor nehezen hitette volna, hogy a ló túlesett a háziasításon. Ákos, aki a képeken a lovat vezeti, nem kezdő a szakmában, mégis meg kellett, hogy adja a kellő tiszteletet a fiatal csődörnek. És persze mindannyian ugyan ezt tettük. (Csak mi, mármint a másik három lovász, illetve jómagam, nem látszunk a képen...)

Abát a maga nyolc évével szintén nem lehetett az átlagos kategóriába sorolni, ha hamarabb tudom előrehaladt korát, talán el sem vállalom. Érkezésekor derült ki, hogy nem csikó, de visszautam már nem volt, meg hát a kihívás, az kihívás. Bár itt a képen csupán sétál, azért a szeméből látszik a vad idegenkedés az új környezettől. (A felvétel szintén a lovak érkezését követő napon készült. A lényeges dolgok dokumentációjánál nincs is fontosabb az életben!)

Fél év eltelt, és ismét bebizonyosodott, hogy a lovak mégis csak háziállatok. Gazdájuk a kislányával néhány nap múlva érkezik, hogy megnézze a fél év munkájának eredményét, hazavigyék a lovakat és élvezzék a lovaglás örömét.

Az alábbi képek néhány napja készültek, a változás, azt hiszem, nem vitás. Futószáron mindkét ló, mindhárom jármódban ütemesen, elengedetten, száron mozog, helyes egyensúlyuk is megvan. Lovas alatt - ugyan csak még két jármódban - szintén ugyanezt tudják produkálni. És még egy dolog: A nyugodt és tudatos munka "elismerése" a lovak részéről leginkább abban nyilvánult meg, hogy SOHA EGYETLEN EGY "ROSSZ MOZDULATUK" nem volt. Mindenre barátsággal, szelídséggel reagáltak Holtpontok persze voltak, érdekes módon például a "csikómerevség" Abánál erősebben jelentkezett, de szelíd tudatosság és a szakmai magabiztosság (nem rossz a megfogalmazás, ugye?) továbbsegítette őket mindannyiszor.