Tünde, kislányim pónilova lótakarót kapott. Nagy szüksége ugyan nem lesz rá, hiszen nem fogjuk lenyírni – komoly munkára nemigen fogjuk. Ám a ló takarása a gondoskodás „kézzel fogható” megnyilvánulása.
A magam részéről csak ősszel és télen szoktam lenyírni lovamat, a túlságos izzadást és a munka utáni megfázást megakadályozandó. Van, aki nyáron is nyírja, akkor én inkább szeretem nézegetni selymes szőrét és nem sajnálom az ápolásra fordítani az időt. Ha viccelni szeretnék, itt jegyezném meg, hogy a birkát tavasszal, vagy nyáron évente egyszer nyírják, a lovat leginkább ősszel és télen (néhányszor), ám az embert „barátai” folyamatosan.
Nyíráskor természetesen a fazon a legfontosabb kérdés. Van, aki teljesen lenyírja lovát, beleértve a fejét, fülét és a lábait is. A teljes nyírás esetén csupán a farokrépa fölött szoktak kicsi „V” alakú szőrös részt meghagyni.
Én a nyereghelyet mindenképpen meghagyom. Tavasszal ugyanis a szőrváltás idején a lenyírt részen érzékenyebb lehet a ló bőre, és a nyeregalátét varrása véresre dörzsölheti a ló hátát. (Sajna már jártam így!) Szintén ki szoktam hagyni a lábakat is. Bár azok is megizzadhatnak, a megfázás mégsem fenyeget.
Ha nyírás kapcsán így döntünk, akkor két klasszikus fazon közül lehet választani.
A hunter fazon csak a nyereghelyet hagyja meg. A fej, a fül lenyírása választható, a láb általában szőrös marad.
A chaser fazon nyírásakor a nyaknak csak az alsó oldala kerül lenyírásra a test oldalsó részével és a hassal együtt, a nyak és a far felső része, illetve a hát nem kerül lenyírásra. A fej, fül lenyírása választható, sőt ebben az esetben gyakran a fejnek is csak az alsó felét nyírják. A láb szintén nyíratlanul marad.
A nyírógép gyakori olajozását, nehéz esetben a ló szedálását senki ne feledje! Mindenkinek jó nyírást kívánok!