Kívánalmak a lovassal és az edzővel szemben:

A fiatal ló tapasztalt, független ülésű, határozott, ám durva segítségeket nélkülöző lovast igényel.

Fiatal ló és szerény gyakorlattal rendelkező lovas együttese nem szerencsés. A tapasztalatlanság a lovat zavarttá, gyakran ijedőssé teszi. A harmónia hiánya, a bizonytalanság a lóban feszességet vált ki, ellenkezést szül.

A "független ülés" kifejezés lovas szaknyelvünk egyik legtömörebb kifejezése. Az egyensúlyban ülő lovas kezeinek használata nélkül, azaz azoktól függetlenül tudja pozícióját tartani, lova mozgását harmonikusan követni. Az egyensúlyban lévő ülés fizikai alapfeltétele az, hogy a lovas testének tömegközéppontja kizárólag az ülés által legyen alátámasztva. Általánosságban az az elv követendő, hogy a saroknak többé-kevésbé a lovas súlypontjának függőlegesébe kell esnie. A lovas testének egyensúlyát, a megfelelő alátámasztást azonban sokszor nehéz megítélni a ló és a lovas dinamikus mozgása közepette.

A jó minőségű nyereg használatának szükségessége mellett a helyes ülés kialakításának nem elhanyagolható feltétele a megfelelő kengyelhossz megválasztása. Helytelen az a hazai felfogás, amely a hosszabb kengyelcsatoláshoz jobb ülést, erősebb befolyást társít. Sőt! A túl hosszú kengyel bizonytalan ülést, merev tartást eredményez. A fiatal ló lovaglása során a kengyelt még a szokásosnál is rövidebbre kell csatolni, hogy a lovas azonnal reagálni tudjon a ló gyakori egyensúlyváltozásra.

A kiképzés első szakaszában könnyített ülést kell alkalmazni. A helyes pozíció felvételét nem könnyíti a díjlovagló nyereg, ám a túlságosan előre szabott szárnyú, a versenysport számára kifejlesztett modern díjugrató nyergek szintén akadályt jelenthetnek. A magam részéről a kombinált, vagy kombinált nyergek formáját közelítő nyergek használatát tudom ajánlani a kiképzés kezdetén.

Rendkívül figyelemre méltó Ingrid Klimke megjegyzése a lovasok ülése kapcsán: "A megfelelő lovassegítségek meghatározóak a sikeres kiképzés szempontjából. Helyes segítségek alkalmazása csak az adott ló figyelembe vételével, a ló természetes mozgásának érzésével lehetséges. Úgy vélem ezt az érzést a díjlovagló síkmunka, az ugratás és a természetes akadályok között történő tereplovaglás különböző, más-más egyensúlyi helyzetekhez igazodó ülésnek gyakorlásával lehet legjobban elsajátítani. Ajánlatos díjlovasok számára a könnyített ülés gyakorlása ugrónyeregben és iskola ülés gyakorlása díjugrató lovas számára díjlovagló nyeregben. Csak a lovas tökéletes egyensúlya és lóval való harmóniája formálhatja a lovast és a lovat egy közös egységgé. A lovas egyensúlya és harmonikus lovaglása teremt lehetőséget merevségtől mentes lovassegítségek adására." A megállapítás nem új keletű. Már Müseller is a fentiekkel megegyezőleg hármas kritériumrendszerrel minősíti a jó ülést: a lovas megfelelő egyensúlyával, a lovas elengedettségével, a ló mozgásába való beilleszkedésével.

Rendszeres külső segítő, illetve edző nélkül még a legtapasztaltabb lovasnak sem ajánlatos lovagolni! A külső segítség elutasítása a lovas bizonytalanságát mutatja, a lóval szembeni alázatának hiányát takarja.

A segítőnek, a trénernek mind elméleti, mind gyakorlati tapasztalattal kell rendelkeznie. Csak az az edző tud értékes segítségeket adni és átsegítni a lovast a nehezebb periódusokon, aki tisztában van a modern lovaglási elvekkel, különösen a kiképzési skála fontosságával. A képzett edző el tudja kerülni a ló és lovas párosának szükségtelen forszírozását, preszzióját. A lovak és lovasok edzése szakma. Kerülni kell a hivatalos végzettség nélküli "szakembereket".

A jó edzőt kiegyensúlyozott lovairól, magabiztos és eredményes tanítványiról lehet felismerni. Munkája a ló és lovas számára naponta örömet okoz.