Első kérdés a kapicán. Manapság már ritkán használnak futószárazáshoz kapicánt, holott a precíz munka szinte elengedhetetlen kelléke. Használatát csupán az korlátozza, hogy a hazai lovasboltokban kapicánt kizárólag nagy méretben lehet kapni, a méret fölötti szerszám pedig elfordul a ló fején, a külső oldalon a pofaszíj zavaróan közel kerül a ló szeméhez, esetenként kidörzsöli a ló pofájának érzékeny bőrét.

Második kérdés a futószár bekapcsolása. Ha kapicánt használunk, akkor nincs választási lehetőség, ha kiskantárt használunk, akkor viszont sok lehetőség adódik. A magam részéről a legegyszerűbbet preferálom, a futószárat a belső zablakarikába csatolom. A lovat így a legkönnyebb meghajlítani, a futószárat pedig szinte hosszú szárként kezelem. További szempont számomra, hogy így tudom a lovaglás során alkalmazott szársegítségekhez leginkább hasonlító segítségeket adni, érzéseket kapni.

Harmadik kérdés a kikötőszárak használata. Kikötést csak akkor érdemes használni, amikor a támaszkodás kialakítása a feladat. Akkor is messzemenően kerülni kell a ló nyakának bármiféle helyzetbe kényszerítését, a kikötőszárakat a lehető legmagasabbra kapcsolom a nyergen, vagy a felsőhevederen. Amikor csupán az elengedtetés, az erősítés a cél, akkor nincs szükség kikötőszárakra, azokat célszerű inkább elhagyni, a támaszkodást magán a futószáron is el lehet és el is kell érni. (Mint ahogyan azt az alábbi video mutatja: Az elengedett Madeira puhán támaszkodik a futószáron.)