Zabla & Kengyel

Dr. Gőblyös István lovakról, lovasoknak

Lovaglás kantár nélkül

2010. november 19. 22:24 - patkószeg

Sokszor tapasztalom akár versenyeken, akár egymást, esetleg régi lovas fényképeket nézegetve, hogy a mai modern díjlovas trendbe nem fér bele a "vonal előtti" fejtartás. A magyar díjlovas szövetség hivatalos honlapján található cikk ("igazi kiképzési skála") szerint: "A támaszkodás elsődleges jelei:

•    a tarkó a legmagasabb pont,
•    homlokvonal függőleges előtt (gyakori hibák: homlok-orr vonal függőleges mögött, szár mögött, "hamis görbület", szár ellen, a ló a lovas kezére támaszkodik)."
•    Homlok-orr vonal: a homlok vonala merőlegest zár be a talajjal.

Ehhez képest bátran állíthatom, hogy, ha egy magyar díjlovas (tisztelet a kivételnek és bevallom én is ebbe a szemléletmódba tartoztam eddig) ezzel a képpel szembesül, furcsán, értetlenül néz: De hát ez a ló ki van feszülve, nem "kakasít"!

Viszont, ha edzés elején, illetve bármely szakaszában "vonal mögötti" támaszkodással találkozunk, sokkal kevésbé vagyunk elutasítóak, azt mondjuk, hogy ebből a helyzetből a ló feligazítható, előre lovagolható, kiemelhető. Ráadásul így nyújtjuk a hátizmokat, gimnasztikáztatjuk, illetve a nyak felső izmait erősítjük.  Már korábban szólt erről cikk, a hollandok, pontosabban Anky "rollkur" módszeréről. Az, hogy ez tényleg egészségtelen módszer vajon, vagy csupán a németek egyik ügyes marketing fogása arról a vélemények erősen megoszlanak. Steve sokszor mondja, hogy sok út vezet Rómába, ráadásul lova válogatja. Nem alkalmazhatunk egy rövid, magasan illesztett nyakú lónál ugyanolyan gimnasztikai feladatokat, mint egy hosszú testű és mélyen illesztett nyakú, nagyobb termetű ló esetében.

A napokban egy francia lovas hölgy, név szerint Clémence Faivre kisvideója nyűgözött le és lett a cikkem múzsája. A talán ismertebb orosz Alexander Nevzorov munkájához hasonlóan, a ló felszerelések nélkül hajt végre nehézosztályú és magasiskolás feladatokat: piaffe, sorozat ugrásváltás minden egyre, ágaskodás, meghajlás, stb. A videó második felében Clémence kantár nélkül nyeregben hajtja végre ugyan azokat a feladatokat.

A filmet nézve elmerengtem a ló fejtartásán. A piaffe, passage nem természetes jármódjai a lónak, viszont a ló abszolút készségesen ellenállás, feszesség nélkül hajtja végre a feladatot. A ló orra jóval vonal előtt van. A következő gondolatok villogtak a szemem előtt hatalmas piros kérdőjelekként: Ha a lónak ez a kényelmes, miért nem ez az elvárás? Hiszen a díjlovas sport valójában a ló és lovasa közötti könnyed harmónia szépségéről kéne szólnia, arról, hogy a ló, olyan együttműködő a feladatok közben, mintha a lovas nem is csinálna semmit. Úgy gondolom, ettől válik a laikusok számára is szép sporttá.

A másik, ha ez a hölgy belovagolna díjlovas nyeregben szárak nélkül egy négyszögbe, lelovagolna egy nagydíj, vagy akár nehéz osztályú programot így, kantár nélkül, nemhogy kicsöngetnék, mert szabálytalan, hanem észre sem vennék a valódi értékét annak, amit csinál.

De ez egy szubjektív sport, évente változik a stílus, ki tudja, talán egyszer majd a pálca és sarkantyú inkorrekt használata helyett számítani fog a ló-lovas közötti szellemi, természetes kapcsolat is.

Az a tény, hogy egy állatot birtoklunk nap, mint nap és átadja magát a mi igényeinknek, de úgy gondolom, ez nem jogosít fel minket, sportolókat, hogy sporteszközként kezeljük őket. A ló partnerünk a munkában, nélküle nem mennénk semmire.

Polgár Szinti cikke

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://zablaeskengyel.blog.hu/api/trackback/id/tr42460263

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása