A lovas ülésének minőségét alapvetően befolyásolja a kengyel hosszúságának (értsd: kengyelszíj hosszúságának) helyes beállítása. A rövid kengyelhossz felhúzott térdeket, feszes alsólábszárat, a hosszú kengyelhossz bizonytalan ülést, előretolt lábakat, merev szárvezetést eredményez. A hibás kengyelhossz lehetetlenné teszi a „független ülést”, lehetetlenné teszi a csizma-, testsúly és deréksegítségek megfelelő alkalmazását. Különösen helytelen az az elképzelés, ami a kengyelszíj hosszabbra való engedéséhez „mélyebb” ülést társít. A kengyel helyes hosszát a nyereg szabása, a lovas és a ló méretei, valamint a ló képzettségi foka szabja meg.
A megfelelő hosszbeállítás nem ördöngösség, azonban ezt két dolognak kell megelőznie. A lovasnak mindenek előtt a nyereg legmélyebb pontjára kell helyezkednie, majd lábát kengyelből kivéve úgy kell a térdtámaszra helyezni térdét, hogy az a lehető legtermészetesebben feküdjön. A kengyelhosszt ekkor lehet beállítani, mégpedig úgy, hogy kellő rövidítéssel, vagy hosszabbítással a boka a lovas súlypontja alá kerüljön. A kengyelhossz növelésével ugyanis a boka egyre előrébb kerül, rövidítéssel pedig hátrafelé mozdul. A megfelelő kengyelhossz beállítása esetén a lovas ülése egyensúlyba kerül, a boka sem előre sem hátra nem kívánkozik, kezeit a lovaglás során nem kell önmaga egyensúlyozására használnia, ülése „független” lesz.
Túl hosszú kengyel használata mellett sokan a megfelelő egyensúlyt térdüknek a párnáról való hátramozdításával kívánják elérni. A boka ebben az esetben ugyan a megfelelő helyre kerül ám a térd bizonytalan helyzete miatt maga az ülés is bizonytalanná válik, a lovas elmerevedik, a szársegítségek durvák lesznek, a deréksegítségek adása lehetetlenné válik. A térd helyzetét a nyereg szabása határozza meg, az független a lovas elképzeléseitől. Ha térdét mégis más pozícióba szeretné helyezni: nyerget kell váltania.
