A magasiskola gyakorlatainak ismerete nélkül nehéz megérteni a legnehezebb díjlovas feladatok célját és a hozzájuk kapcsolódó elvárásokat. A magasiskola feladatait csak a díjlovas értelemben teljesen kiképzett lóval lehet megkezdeni, azzal a lóval, amely készségesen hajtja végre a nagydíj feladatait: piaffe-ot, a passage-t , az oldaljárásokat, a vágtaperdülést, valamint minden jármódban képes nemcsak a legteljesebb összeszedettségre, hanem a nyújtott iram bemutatására is.

Érdekes, hogy az ugrásváltás, valamint az ugrásváltás sorozatos végrehajtása nem előfeltétele a magasiskolai feladatoknak. Nem véletlen, hogy a minden egyes vágtaugrásra való ugrásváltás hagyományosan nem is tartozik a klasszikus lókiképzés feladatai közé, a komoly lovas szakemberek jelentős része a XX. század elejéig csupán cirkuszi kunsztnak tartotta a feladatot.

A magasiskola feladatai évezredek óta ismertek, azok nem öncélúak, nem magamutogatóak, hanem katonai feladatokat szolgáltak, a lovas akaratával tökéletesen együttműködő, a saját és lovasa súlyát tökéletesen birtokló ló ugyanis rendkívüli előnyt jelentett a harctereken, úgy a védekezésben, mint a támadásban.

A magasiskola feladatait három csoportba lehet sorolni: iskolajármódok, iskolafeladatok, iskolaugrások.

Iskolajármódokat éa az iskolafeladatokat átmeneti jármódoknak is nevezik. Ezek a terre á terre, redopp, iskolavágta, carrière, mezair, pessade, levade. Az átmeneti feladatokban a teljest súly, ha esetenként csupán pillanatokra is, de kizárólag a hátulsó lábaira terheli a ló. Az átmeneti feladatokat legtöbbször paffe-ból indítják.

• Terre á terre: A vágtához hasonlatos kétütemű, lebegési fázis nélküli jármód. Az egyik ütemben a két hátulsó, a másik ütemben a két elülső láb egyszerre és egymás mellett ér talajt. Az előrehaladás csekély, végrehajtása két patanyomon történik.
• Redopp: A terre á terre-hez hasonló, kétütemű, farat be szerűen végrehajtott jármód, az elülső lábak egyenesen, a hátulsó lábak oldal irányban ugranak, a hátulsó lábak ezért nem egymás mellett érnek talajt. Az előrehaladás csekély.
• Iskolavágta: A terre á terre-hez hasonló, ám négyütemű és egyhelyben végrehajtott feladat. Az iskolavágtánál az elülső és a hátulsó lábak nem egyszerre és nem egymás mellett érnek a talajra.
• Carrière: A terre á terre-hez hasonló jármód, ám jelentős előrehaladása és lebegő fázisa is van. Mozdulata hasonló a startgépből kiugró versenyló mozdulatához.
• Mezair: Kicsi levade-ok sorozata, melyek között a ló a földre visszaejti elülső lábait, hogy azokkal azonnal ismét levade-ba rúgja magát vissza. Nagyon hasonlít a terre á terre-hez.
• Pessade: A levade-hoz hasonló feladat. A ló teljes súlyát a hátulsó lábaira veszi, azon egyensúlyoz. A levade-tól az különbözteti meg, hogy a hátulsó lábak ízületei nyújtottak, végrehajtásának kezdetén a ló súlypontja határozottan felemelkedik, a ló „felmagasodik”.
• Levade: A ló teljes súlyát ízületeinek meghajlításával, a saját és lovasának súlypontja alá lépve hátulsó lábaira veszi. A ló fara lesüllyed, a ló súlypontja a feladat végrehajtása során szinte változatlan magasságban van, vagy csak kissé emelkedik.

Az iskolaugrások: courbette, kroupade, ballotade, capriole. Az iskolaugrások az átmeneti feladatokból kiinduló feladatok, melynek során a ló határozottan, a természetes jármódok lebegő fázisánál erőteljesebb módon, a levegőbe rúgja magát.

• Courbette: Ugrások sorozata, a ló az elülső lábait levegőbe emeli, levade szerű pozícióba helyezkedeik, majd a hátulsó lábaival többször a levegőbe rúgja magát, úgy hogy az ugrás és a földet érés során a levade szerű pozíció megmarad. A ló egymás után többször a hátulsó lábairól a hátulsó lábaira ugrik és így halad lassan előre.
• Kroupade: Az ugrás során a ló háta vízszintes, mind a négy lábát maga alá húzza.
• Ballotade: A kroupade feladathoz hasonló ugrás, ám a ló a lábait úgy húzza maga alá, hogy hátulról látszanak patkói. A feladat a capriole előkészítő feladata, a ló abba a pozícióba helyezi hátulsó lábait, hogy jelre azokkal kirúghasson.
• Capriole: Az ugrás során a ló a levegőben hátrafelé rúg.