A lovardaválasztásának négy szempontja van:
- felszereltség (nincs mese a lovardában a fedelestől a jártatógépig, a karámtól az öltözőig mindennek meg kell lennie),
- tulajdonos szakmaisága (a ló jóléte a "gazda" hozzáértésén múlik, azt "ügyvezetővel" helyettesíteni nem lehet),
- igényesség (a lótartó bizalma a tisztaságon, a tartástechnológia precíz betartásán és a katonás renden alapul),
- lovarda lovaskultúrája (csak közösségben lehet eredményt remélni).
Ma Magyarországon az a sajnálatos helyzet, hogy már jó lovardának számít az a hely, ahol a fenti négy szempont közül kettőt jónak lehet minősíteni. Pedig a lovarda a ló otthona, a lovas napi tartózkodási helye! Csodák nincsenek: amilyen a lovarda, olyan lesz a ló is és a lovas is.
"A ló nem igényli a luxust, de utálja a szegényszagot." Megfelelő körülmények nélkül senki sem támaszthat komoly elvárásokat sem önmaga sem lovával szemben, a XXI. század követelményeit csak modern környezetben lehet teljesíteni.
Lassan feledésbe merül, hogy a lovassport fehér sport. Ha valaki belép egy lovardába, ne felejtse el feltenni magának a kérdést: a környezet megfelelő-e egy golfklub, egy vitorlásklub, egy teniszklub színvonalának, barátainak, ismerőseinek, büszkén mutatná-e meg, hogy szabadidejét hol tölti, lovát milyen körülmények között tartja.
Bíztatok mindenkit, hogy ne legyen megalkuvó!
