Ditsche von Nienhof néhány évvel ezelőtt két társával együtt érkezett a Kajászó-Szentpéterpuszta Lovardába. Fríz mén lévén fajtája minden szépségét magában hordozta. Fríz lovakkal akkor kerültem először „testközelbe”, de már az első pillantásra is nyilvánvaló volt a több száz éves németalföldi lótenyésztő kultúra hihetetlen gazdagsága. Bár alapvetően más az ízlésem, az elmúlt években nem tudtam magam kivonni a frízek erőteljes, maguk körül teremtett hatása alól: a fríz ló ha mellette áll az ember kedves és szeretni való, ha a hátára ül akkor parádézik, ha kanca közelébe kerül, akkor pedig ménjellege domborodik.

Ditsche von Nienhof nálunk Archibald néven „futott”. Bár a másik két fríz elhomályosította, szerethetőségben mégis mindig ő volt az első. Az élet úgy hozta, hogy tulajdonjoga rám szállt, pedig el nem tudtam volna képzelni soha azt, hogy fríz lovam lesz.

Rajtam ragadt, mint szamáron a fül.