Szorgalom és kitartás nélkül nincs eredményesség. (Persze sok minden egyéb is kell hozzá.) Gondolom, mindenkinek megvan a maga „technikája” a napi monotonitás feloldására, a kellő aktivitás és elkötelezettség fenntartására. Magam részéről az „erőt” sok helyről merítem, ezek közül az egyik a Kossuth téri Rákóczi szobor napi látogatása: be kell, hogy valljam, hogy szinte rabja vagyok a szobornak.

Pedig lovasember számára, első ránézésre tulajdonképpen furcsa lehet a szobor, hiszen ki látott már olyan jármódot, amikor is a két hátulsó láb egyszerre ér talajt. Versként skandálhatjuk a lovasok bibliájaként forgatott, az „Irányelvekben” leírt lábsorrendeket a kétüteműeket (ügetés, piaffe, passage, hátralépés), a háromüteműt (vágta), a négyüteműeket (lépés, ugrásváltás minden ugrásra), de a hátulsó lábak mindegyiknél külön patadobbanást hallatnak, egyszerre nem érnek talajra.

Mondhatnánk, hogy talán a hozzáértés hiánya az, amivel Pásztor Lajos megalkotta a szobrot (nagy beképzeltségre vallana), vagy talán azt is, ha kicsit körmönfontabb a gondolkodásunk és főleg, ha tudományosabbnak akarunk látszani, hogy a szobrászt statikai szempontok vezérelték, a talapzatra érő két hátulsó láb mellett a ló farka is támasztékként szolgál, így alakítva ki a tökéletes, hármas alátámasztást, a lábsorrendeket pedig figyelmen kívül hagyta. Bár a statikai szempont semmiképpen nem hanyagolható, azt kell, hogy állítsam, hogy a szobrász a mai átlagos lovasnál messzemenően jobban értett a lovagláshoz, a lókiképzéshez.

Jól tudom, szokás azt is gondolni, hogy a királyokat, és fejedelmeket lovas ábrázolásukkor, megkülönböztetésül levade-ban ábrázolják. De hát a szobor nyilvánvalóan nem levade, hiszen a levade-ban a lábak egyformán viselik a terhet, azok tökéletesen egymás mellett helyezkednek el. Ráadásul a szobor egyértelműen mozgásban lévő lovat ábrázol, tehát valamilyen jármódban halad a ló!

A jármód terre a terre sem lehet, hiszen, bár ebben a jármódban a hátulsó lábak egyszerre érnek talajt, de ott is azok egymás mellett helyezkednek el. De ekkor már nem járunk messze elemzésünk eredményétől, a szobor a terre a terre változatát a redoppot ábrázolja! Rákóczi a Magyar Országgyűlés épülete előtt az egyik legnehezebb jármódban, a tökéletesen kiképzett harci lovak jármódjában a redoppban halad. A redopp iskolajármód, valamint a támadó lovas harci jármódja lévén teljes mértékben alátámasztja a fejedelem méltóságát, egyben emlékeztet a magyar lovas hagyományokra is. Az „erőt” és lókiképzői céljaimat magamnak ebből merítem!