A cím kicsit pontatlan, hiszen pontosan fogalmazva nem a „kengyelhossz”-ról, hanem a kengyelszíj helyes hosszúságúra való beállításáról szeretnék az alábbiakban értekezni, de a hazai lovas zsargon már csak így fejezi ki magát. Meg hát persze bonyolult címmel mégsem kezdődhet az amúgy is csak a szakmát igényesen művelni kívánókat érdeklő poszt! Sőt be kell, hogy valljam, most, így a címet nézegetve még magamnak sem kezd izzadni a tenyerem az izgalomtól. Mégis bele kell, hogy vágjak, hiszen manapság öt díjlovasból négy helytelen kengyelhosszal lovagol és már a felszálláskor vesztes helyzetbe kerül, olyanba, amelyben még esélye sincs a helyes lókiképzésre, sőt még arra sem, hogy az így-úgy kiképzett lovát képzettségének megfelelően lovagolja, azon ne rontson már a felszállás pillanatától kezdve.

Szóval, ha az a kérdés hogy milyen a helyes kengyelhossz, a jó válasz az, hogy az lehet ilyen is, meg olyan is. A helyes kengyelhossz szélsőséges mértékben lehet különböző! Csak, hogy egy példát említsek, a napjainkban zajló Horthy vita kapcsán az előkerülő lovasképeket nézve az lep meg, hogy Horthy, bár mindig a legtökéletesebb katona imágóját tudta magáénak, mégis minden képen a katonai szabályzattól eltérő üléssel (értsd, annál jóval hosszabb kengyelcsatolással) lovagol. Nem különös? Most akkor a kormányzó helyes, vagy helytelen kengyelhosszal lovagolt? (Nevetséges lenne azt állítani, hogy helytelent használt volna.)

Sőt! Ha már a múltba tekintünk vissza, vajon van-e a kengyelhossz kapcsán magyar hagyomány, kell-e valamihez tartanunk magunkat, vagy csak a nemzetközi trendeket kell-e követnünk? Szintén csak a különös jelzőt tudom alkalmazni arra is, hogy míg a magyar könnyűlovas, lovasíjász hagyományok alapján a modern üléshez közelítő balanszülést feltételezhetnénk elődeink sajátjának, mégis, például a Képes Krónika lapjain szinte kizárólag ennél hosszabb kengyelcsatolást, a klasszikus ülésnek megfelelő hosszúságot ábrázolnak!

A cikk második részét ide kattintva találod!