Milyen érdekes, hogy a négy nagy klasszikus iskola közül az osztrákok és a spanyolok használnak kikötőszárakat a futószárazáshoz és a kézen történő munkához, a franciák és a portugálok nem. Kettő – kettő, azaz döntetlen. Lehet így is és lehet úgy is. A kikötőszár nem feltétlen kelléke a futószárazásnak, a lókiképzésben soha sem az eszközök, soha sem az utak, hanem az eredmény a lényeg. Ám fordítva is igaz: a kiképzés eredménye (a ló bizalma, együttműködési készsége, fizikai és egészségügyi állapota) igazolja az eszközök és a módszerek használatát.

A magam részéről nem használok kikötőszárakat. A sok indok közül talán a legfontosabb az, hogy kikötőszárak nélkül a problémák élesebben látszanak, azok mellett nehezebb elmenni, mindenképpen szembe kell nézni velük és megoldást kell találni rájuk.