A lókiképzés megkerülhetetlen eleme a ló egyállóhelyben történő hajlítása. A hosszhajlítás „lényegét” tejesen meg kell értenie a lónak, hogy a lovas legkisebb segítségére azonnal reagálni tudjon. A kívánt reakciót hosszan lehetne részletezni, mindebből itt három elemet szeretnék kiemelni:

Az állóhelyben történő hosszhajlítás során is elvárás, hogy a ló a gerincét a tarkótól a farokrépáig egyenletesen hajlítsa meg. Lovon ülve a lovas a helyes hajlítottságot onnan érzi, hogy a nyereg a belső oldalon erőteljesen lesüllyed. „A lovas szinte leesik a belső oldalon.” A nyereg lesüllyedésével együtt természetesen a lovas belső csípője is lesüllyed, a külső magasan marad. A felületes kiképző ezt szokta összekeverni a súlypont belső oldalra való helyezésével, holott ez nem egy és ugyanaz! A lovas belső csípőjének leeresztése és a lovas súlypontjának a belső oldalra való elmozdítása két teljesen különböző fogalom. Ezt állóhelyben lehet a legvilágosabban érzékelni! Ebből a félreértésből adódik a vita a vállat be esetén a lovas súlypontjának befelé, vagy kifelé való elmozdításáról. Mozgás közben ugyanis a súlypontot a ló vezetése szempontjából kell befelé, vagy kifelé helyezni (az éppen fennálló kívánalmaknak megfelelően), a hosszhajlításhoz nem kell a testsúlyt befelé mozdítani, hanem a csípőt kell lesüllyeszteni!

A kiképzés egyik célja a hosszhajlítások kapcsán az, hogy a ló a feladatot annyira megértse, hogy azt a szárak és a csizmák jeladása nélkül is végrehajtsa! Hosszhajlítást szárak és csizmák nélkül? Igen! Tudom, hogy ez első pillanatra furcsa, sőt talán elképzelhetetlen, de ezzel együtt mégis csak így van. Természetesen nem baj, nem rossz, ha a szárak és csizmák is részt vesznek a segítségadásban, de ez segítségadás (!), a jel (a láthatatlanná finomított segítség) az más és ezt szeretném az alábbiakban részletezni. A hosszhajlítást a lovas felsőtestének torziójával jelzi a lónak (vállak a vállakkal, csípő a csípővel párhuzamos), amit a lovas külső combjának enyhe előretolásával tud erősíteni. Ez látszik Harry Boldt ominózus képén is! Ezért van keveredés, hogy a külső lábnak vajon a heveder mögött van-e a helye, vagy sem. Természetesen a hosszhajlítást támogathatja a külső csizma, de még egyszer ki kell emelni, hogy a hosszhajlítást alapvetően a lovas teste és combjai jelzik a lónak. A csizma támogathatja a feladatot a heveder mögé hátramozdulva, de a combnak akkor is előre felé mozdulva kell a hajlítást jeleznie! Ugyan ez áll a szárakra is. A szárak feladata alapvetően a vállak vezetése és csak szükség szerint kell részt venniük a hosszhajlításban, a ló rövidítéséhez pedig (optimális esetben) a száraknak nincs közük!

Az állóhelyben történő hajlítás talán legfontosabb „hozadéka” az, hogy ezzel a módszerrel érti meg és gyakorolhatja legegyszerűbben súlypontjának előre-hátra, illetve jobbra-balra való elmozdítását. Az állóhelyben végzett vállat be feladat során a lónak határozottan előre és kissé befelé, a farat be feladatnál határozottan hátra és kissé kifelé kell súlypontját mozdítania. A súlypont előre való mozdítását a nyak és tarkó előre és lefelé való mélyítésével, a súlypont hátra való mozdítását a nyak és tarkó fel és hátraigazításával, a hátulsó ízületek hajlításával tudja elérni a ló.

A hosszhajlítás állóhelyben történő gyakorlását minden kedves olvasómnak melegen ajánlom, ahhoz sok sikert kívánok. Aki a fentieket nem hiszi járjon utána (vagy jöjjön el hozzám: megmutatom)!