„A távolságot, mint üveggolyót megkapod.” Ez a lovaglásban különösen így van!

Az ugratás egyik kulcskérdése a távolság. Amikor a lovas az ugrás felé közeledik meg kell becsülnie, hogy vajon „jó helyen van-e”, előre felé kell-e lovagolnia, vagy rövidítenie kell. A kérdés nem tűnik egyszerűnek, ha azonban két feltétel teljesül a ló is, a lovas is és a kívülálló is (pl. az edző) egyértelműen látja a távolságot, minden résztvevő számára világos a tennivaló. A két feltétel az ütemesség és az egyensúly. Ha a ló ütemesen (helyes ritmussal) és megfelelő egyensúlyban közeledik az akadályhoz, akkor nyilvánvaló a helyzet. Ez olyan érdekes dolog, hogy például az edző, annak ellenére, hogy csak a távolság vetületét látja (oldalról a távolság a perspektíva miatt rövidülten látszik) meg tudja ítélni a távolságot. Nem érdekes?

A helyzet fordítva is igaz! Ha nincs ritmus, nincs egyensúly, akkor sem a lovas, sem a ló, sem a kívülálló nem látja a távolságot. Nem lehet tudni, hogy jó helyen van-e a ló, rövidíteni, vagy esetleg nyújtani kell-e a vágta ugráshosszait.
Éppen ezért szoktam díjlovasoknak is ajánlani a „rudazást”. Ha a lovas és az edző látja a távolságot, akkor megnyugodhatnak, a ló helyes ütemben és a kívánatos egyensúlyban mozog, a kiképzés jó úton jár. Ha nem látszik a távolság, akkor, az egyébként a lókiképzés alapját képző feltételek nem állnak fenn.

Szóval a rudazást mindenki próbálgassa!