A lovas ülését sohasem lehet eléggé iskolázni, annak minden részletét újból és újból ellenőrizni kell.

A kéztartás akkor helyes, ha a felkar a szétnyitott vállakból kiindulva a lovas törzse mellett fesztelenül helyezkedik el. A szárakba - ritka kivételtől eltekintve - komolyabb erő nem eshet, ezért a dagadó bicepszek kifejezetten rossz lovaglási technikát jeleznek.

A csuklónak egyenesnek kell lennie, azt semmilyen irányban nem szabad megtörni. A kézfej szintúgy semmilyen irányba nem fordulhat, annak összezártan, a lehető legtermészetesebben kell a szárakat tartania.

Az alkar helyzetének kérdése a fentiektől eltérően nem egyértelmű. A modernista álláspont az, hogy az alkarnak a szár meghosszabbításába kell esnie, az alkarnak a ló szája felé kell mutatnia. Ettől határozottan eltér a hagyományos magyar álláspont. Nemzeti hagyományaink szerint a szárakat úgy kell tartani, "mintha abban két pohár víz lenne". Ez pedig csak vízszintes (!) alkarral lehetséges. A szármérték így persze néha hajszálnyival a kelleténél hosszabbnak tűnhet és a helyes szársegítség alkalmazásához az alkar akár a vízszintes fölé is kerülhet, de az alkar ilyen pozíciója rendkívül könnyed kapcsolatot biztosít!