A szinte felmérhetetlenül széles lovas szakirodalom kétségtelenül legszellemesebb ábrája a Müsellerben található. Az ábra a helyes ülést van hivatva bemutatni, és bár joggal gondolhatnánk, hogy ez minden lovaskönyv legfontosabb része, Müseller kép helyett csupán az alábbi szöveget illesztette be:

"A helyes ülést külön ábrán nem rajzoltuk meg, hogy ezáltal is mindenkit figyelmeztessünk arra a veszedelemre, mely a külső forma túlértékelésében rejlik. Az EGYENSÚLY, ELENGEDETTSÉG, BEILLESZKEDÉS A LÓ MOZGÁSÁBA (hozzásimulás a ló mozgásához, a ló mozgásának a felsőtesttel való követése) alig rajzolható meg, éppoly kevéssé mint az érzés. Ezzel azonban a jó ülés jelentőségét korántsem akarjuk kisebbíteni, sőt ellenkezőleg ezt külön hangsúlyozva, mindenki figyelmét nyomatékkal az ülés alapelemeire kívánjuk felhívni."

A helyes ülés mibenlétét könyvtárnyi szakirodalom részletezi, mégis azt kell kijelenteni, hogy arról mindent elmod Müseller ábrája. A helyes ülés lényege nem formában, hanem annak tartalmában fogalmazható meg. Nemzeti szakirodalmunk a helyes ülést a fentiekkel egyezően függetlennek elengedettnek és puhának írja le.

A függetlenség a lovas kívánatos egyensúlyát jelenti. Ha a lovas egyensúlyban ül, nincs szüksége arra, hogy testét kezével a szárakban kapaszkodva tartsa, a lovas kezeitől függetlenül lovagol.

Az elengedettség lelki és testi fesztelenséget jelent. Ennek hiányában a lovas nem lesz képes arra, hogy saját testét uralva, csak azokat az izmait feszítse meg, amellyek a lovaglás szempontjából, a segítségadás szempontjából éppen kívánatosak. De elengedettség nélkül nem képzelhető el a puha ülés sem.

A puha, a ló mozgásába beilleszkedő ülés az alapja az érzésnek. Puhaság nélkül lehetetlen megérezni a "ló felől érkező információkat", ló és lovas elkülönülten fog dolgozni, képtelenek lesznek egységet alkotni.