A fiatal lónál az átlagon felüli alapadottságok töltik el gyönyörrel, harmóniával a szemlélőt. És ez természetes. Nem így van ez azonban az idősebb lónál. A képzettség előrehaladtával egyre inkább a kiművelt mozgás, a ló atletikusan ügyessé fejlesztett mozgáskultúrára az, amit mindenki szépnek lát

Ugyan így van ez az embernél is. Egy balettáncos, vagy egy néptáncos, azaz a kiművelt mozgáskultúrával rendelkező személy már tartásával, fellépésével kiviláglik környezetéből, szinte már kisugárzásával magár vonja környezetének figyelmét.

Vajon, a kettőnek, az alapadottságoknak és a később kifejlesztett mozgáskultúrának, mennyire szoros az összefüggése? Vajon csak kiugróan jó alapadottságokkal rendelkező lóval lehet-e komoly munkába kezdeni, vagy átlagos képességek birtokában is bele lehet vágni, akár a legmagasabb feladatok megcélzásába?

A válaszom az, hogy az átlagos képesség nem lehet akadálya a legkomolyabb kiképzői céloknak Az erő, az ügyesség, a mozgáskultúra fejleszthető! Sőt óvnék mindenkit a fiatal kori alapadottságok túlértékelésétől! A legmagasabb feladatok, a paffe, a passage, a sorozatos ugrásváltás, a vágtaperdülés, stb. későbbi megtaníthatósága és végrehajtásuk minősége alig van összefüggésben a fiatal korban mutatottakkal.

Attól mert valakinek rút kiskacsája van, attól még lehetnek merész gondolatai. Csupán szakmai hozzáértés, elszántság és kitartás szükségeltetik!