A lókiképzés kapcsán megkülönböztetünk combból és hátból járó lovat. A hátból járó ló minden lépése illetve ugrása során, gerincének domborításával és süllyesztésével mozgásába bevonja a hátát is. A combból járó ló gerince viszont merev, az nem képez összeköttetést a ló eleje és hátulja között. Ilyenkor a ló mozgása feszes, lépése hangos és kemény.

Az a lovas, aki nem tud különbséget tenni a hátból járás és a combból járás között, az szaktudásának hibáját időnek előtt elöregedő testével fogja megfizetni!

A hátból járó ló gyakorlatilag nem kíván fizikai erőfeszítést lovasától, a munka a lovas számára nem megterhelő. Ezért van az, hogy minőségi lovaglást is lehet akár 70, 80 éves korban végezni. A combból járó ló merev háta viszont szó szerint tönkre teszi a lovas testét. A combból járó lovon ülő lovas rendszeresen panaszkodik hátfájdalmakra, lovaskarrierje a legjobb esetben is csak 50, 60 éves koráig tart.

A combból járó lóval dolgozó lovas rendszeresen panaszkodik a kemény talajra is. Megfigyeléséből annyi igaz, hogy lova valóban hangosan döngő léptekkel halad, de a merevség nem a talaj keménysége, hanem a kellő lovasérzés hiányából, a ló merevségéből fakad. Hányszor látni, hogy ugyan azon a talajon a hátból járó ló hangtalanul, rugalmasan, szinte macskaléptekkel jár.

A hátból járást nem csak az ülésével, hanem a szárakon is érzi a lovas. A könnyű és rugalmas támaszkodás a hátulsó lábakból eredő erő zablához való „eljutását”, a hátnak a mozgásba való bevonását is jelzi.
A hátból járó ló minden lépésénél, illetve vágtaugrásánál gerincével hullámzó mozgást végez. A hátból járás nem csak érezhető, de látható is.

De a hátból járás hallható is! A zabla rágása, a vágtában való egyenletes, mély lélegzés is a hátból járás jele a régi mesterek szerint!