A lovas mesterek évszázadok óta vitatkoznak azon, hogy vajon jobbra, vagy balra ferde a ló. A polémiát talán jobban írja az le az a kérdés, hogy vajon jobb kézre, vagy bal kézre könnyebb dolgozni a lóval.

Nyeregből általában az érződik, hogy jobb kézre. A lovas azt érzi, hogy jobb oldalra könnyebb meghajlítani a lovat: a jobb oldali izmok rövidek és kötöttebbek, a bal oldali izmok hosszabbak és lazábbak. A ló vállai kissé balra esnek, a ló balra bal direkt szársegítségggel, jobbra bal indirekt szársegítséggel fordul. A bal oldalon a támaszkodás erősebb, a jobb oldalon gyengébb, ezen az oldalon sokszor a támaszkodást is nehéz “megtalálni”. Szintén a vállak bal oldalra való kieséséből következik, hogy ugratáskor általában balra szeret kitörni a ló. (A jó edző a kivételes esetektől eltekintve az akadály bal oldalán áll.)

Nem ez a helyzet a kézen történő munka során. Földről az tapasztalható, hogy a munka egyszerűbb a bal oldalról. A helyzet persze itt sem más, mint nyeregből, de a bal oldalon álló lovas tulajdonképpen kiegyenesíti a lovat, a bal oldalon álló lovas a ló vállait jobbra tolja el. Jobb oldalon állva viszont erősíti a természetes ferdeséget. Ezért a kézen történő munka erősen asszimetrikus: másképp kell vezetni a lovat az egyik és másképp a másik oldalról. A jobb oldalról történő vezetés során erőteljesen kell a ló vállait kontrollálni, míg bal oldalról szinte nem is érezhető a ló eredendő ferdesége.

A munka során tulajdonképpen el is lehetne hagyni a jobb oldalról való vezetést, hiszen az egyik oldalról is meg lehet hajlítani a lovat mindkét irányba. Mindkét irányba lehet vállat be, farat be és oldaljárás feladatokat gyakorolni, sőt még a piruetteket is végre lehet hajtani.

(A vágtaperdülés azért talán kivétel, azt mindenki magától elfelé történő irányba gyakorolja! Ezért szükséges minkét oldalról dolgozni kézen is!)