Tulajdonképpen már tegnap meg kellett volna mindent köszönnöm, összecsomagolnom, azután megindulnom hazafelé!

Zitával tegnap kézen dolgoztam, Bemelegítése után elkezdtem piaffe-oztatni, Sabine odalépett, "mozdított egyet rajta", a ló tarkója egy tenyérnyit megemelkedett, farbúbja egy tenyérnyivel lesűlyedt, a piaffe ideális helyzetébe került. Na ez volt az a pillanat, amikor azt kellett volna mondanom, hogy kedves Sabine, köszönöm szépen, én pont ezért jöttem, akkor indulok is hazafelé.

Az elmúlt hónapokban Zita már kifejezetten jól piaffe-ozott, de csak úgy, mint amire azt lehet mondani, hogy egész jó, a ló érti a feladatot és szívesen csinálja: nyeregben, a súlyommal terhelve, kézen a fal mellett és a lovarda közepén, azaz a feldadat közben tartja az egyenességét. De mégsem volt olyan, mint ami festményre való lett volna, vagy amit az elődökhöz méltónak lehetne nevezni. Csak kissé hajlította a hátulsó lábait és az elülsők elemése sem volt mintaszerű, az alkar legmagasabb helyzete messze elmaradt az ideálistól. Tegnap ez varázsütésre kialakult.

Nyilván most értekezhetnék arról, hogy a szakmát csak lovasmestertől lehet tanulni. Így volt és így van ez évezredek óta. A lovas kultúrát kitalálni nem lehet. Bizonyos színtig el lehet jutni autodidakta módon, de mesteri fokra csak mester segítségével lehet. Mondom, nyilván hosszan lehetne erről értekezni. De inkább arról beszélek, hogy a kultúrát csak közösségben lehet igényesen művelni! Egymást segítő közösségben. A széthúzás,  az önbecsülés hiányából fakadó kistílűség, a társak gyalázása, sárbatiprása a közösség minden tagját leúzza. A kívánatos harmónia igen sokszor kézzelfogható közelségben van, akár még akkor is, ha a közelség ellenére a lókiképző a teljes kilátástalanságot érzi.  A kiképzés helyzetének helyes értékelése, a változások, a progresszió, vagy akár a tévút felismerése sokszor egyszerűbb a külső szemlélő számára. Ilyenkor szükséges az - a lehet, hogy csak egészen apró - segítség, ami helyére rántja az egyébként többé-kevésbé jó helyen lévő fogaskerekeket, hogy a "gépezet", az "alkotás" olajozottan mozgásba lendüljön.

Na hát ezt történt tegnap. De miért kell ezért külföldre utaznom?