"A lépés a jármódok anyja." Sokan Nuno Oliviera mondásának tartják, mások azt állítják, hogy csak átvette Francous Bauchertől. Mindez azonban a lényegen nem változtat, a mondás egy bizonyos hozzáállást fejez ki a lókiképzés logikájával kapcsolatban, és egy nagyon is klasszikus kiképzési módszerre figyelmeztet.
A Nemzeti Lovardában úgy nőttem fel és töltöttem el közel három évtizedet, hogy míg az ügetés- és vágtamunkára, az ügetésben és vágtában végrehajtott feladatok gyakorlására igen nagy hangsúlyt fektettünk, addig a lépésmunkára, a lépésben végzett feladatok kidolgozására az előbbieknél jóval kevesebbet. Az arányok (mármint az egyes jármódokban végzett munkavégzés időtartamának arányai) a díjlovas programok arányait tükrözték és a munka ilyenformán történő felosztása tulajdonképpen a lehető legtermészetesebbnek tekinthető. Ha egyszer a programokban, az előírt feladatokban meglehetősen kevés a lépés szerepe, akkor joggal gondolhatja bárki, hogy annak gyakorlását szerényebb mértékben kell megvalósítani, az erőfeszítéseket máshova kell összpontosítani.
Furcsa mindezek után azzal szembesülni, hogy a klasszikus kiképzés milyen nagy szerepet tulajdonít a lépésben történő lókiképzésnek. Mindennek a logikája pedig pofon egyszerű. Az elengedettséget, a helyes egyensúlyt, a megkívánt egyenességet először alacsony iramban és az alacsonyabb jármódokban lehet megtanítani a lónak. (Már ha valaki képezni akarja a lovat és nem uralkodni akar felette, nem az egyes feladatokat akarja cirkuszi idomítóként végrehajtatni, hanem a ló állapotát kívánja kellő minőségre emelni.) Az igazán nagy lovasmesterek mindezt annyira szélsőségesen művelik, hogy egyállóhelyben(!) is igen sok időt töltenek lovaik kiképzésével.
Mindenesetre a lépés a jármódok anyja. Amit lépésben el tud érni a kiképző az elengedettség, az egyensúly és az egyenesség terén, arra tehet kísérletet ügetésben. Ha lépésben nem hajlékony a ló, ha lépésben nincs meg a kellő önhordása, akkor azt ügetésben sem tudja megvalósítani. Ugyanilyen a viszony az ügetés és a vágta között is! Ez egyébként világosan látszik a díjlovas programok felépítésében is. Míg az ügetésben végrehajtott hosszhajlítások már a középosztályban követelményként szerepelnek, addig a vágtában végrehajtott hosszhajlítások csak a nehézosztály feladataiban jelennek meg. A hátulja körüli fordulat lépésben már a kezdő osztályban is feladat. (A lépés a jármódok anyja!) Ugyanez vágtában (perdülés) csak a nehézosztályban kerül előírásra. A klasszikus megközelítés az ügetésben végrehajtott hátulja körüli fordulatot is ismeri (piaffe piruett), annak végrehajtását kívánalomként már a komolyabb vágtamunka előtt megköveteli.
Lépésben nem egyszerű dolgozni. A legkisebb hiba is erősen látszik a ló mozgásán, a helytelen munka feszengésbe, unalomba torkollik. De a helyes lépésmunka is látványos. Az elengedett, egyensúlyban, egyenesen mozgó ló egyre összeszedettebbé válik. Vállai megkönnyülnek, melynek eredményeként az elülső lábaival szemmel láthatóan magasabbakat kezd lépni. A szemlélőnek olyan érzése van, mint amikor a helyesen képzett ló ügetésben egyre kadencírozottabbá válik, mozgása kezd passage szerűvé válni. Emellett hátulsó lábainak lépése „gyorsul”, a helyesen összeszedett ló hajlandóságot mutat az átlós lábak egyidejűségének közelítésére! Szélső esetben az egyidejűség is megvalósulhat, „míg a lábak ügetés lábsorrendet, addig a hát lépés lábsorrendet mutat.” A ló mindkét „jelzése” (elülső lábak, hátulsó lábak) mutatja az iskolajármódok (passage, piaffe) természetességét. A diagonális lábak lépésben történő egyidejű lépését a klasszikus kiképzők rendszeresen használják a piaffe tanításánál, az elülső lábak emelkedett lépésének fokozásával pedig a passage tanításának előfeladatához jutnak!
Mindezzel teljesen ellentétes a helytelenül összeszedett ló reakciója, amikor is merevségéből, helytelen egyensúlyából fakadóan, a hátulsó lábak lassulásával az egyoldali lábak egyidejűségét „ajánlja fel”. Ez hibás lábsorrend, nem engedhető meg semmilyen körülmény között. Bár ennek ellenkezőjére számos példa van, a legmagasabb kategóriákban, akár a nagydíjban a díjlovas bírók gyakran elnézőek a lépés ilyen fajta hibájával, mondván: ez csak lépés, csak egy feladat, ám a „legnagyobb” feladatokat ilyen, meg olyan magas szinten végrehajtja a ló. Igen, válaszolnám nekik: a cirkuszi ló, de nem a lovaglás szempontjából helyesen képzett ló!
A helyes lépés és annak kidolgozottsága a ló képzettségét, a lókiképző hozzáértését mutatja. A lépés a jármódok anyja!
