A lovaglás nem különbözik sem más sportágaktól, sem más művészetektől. Nem gondolhatja senki, hogy komoly eredményt bárki rózsaszín boldogságfelhőben elérhet! Bizony, minden kiképzőnek és minden lónak vannak mélypontjai, vannak olyan pillanatok, amikor nem látszik az egyről-kettőre jutás hogyanja-mikéntje.
Nem gondolhatja senki, hogy egy úszónak csak könnyű lubickolás az osztályrésze míg eljut a legkomolyabb versenyekig. Nem gondolhatja senki, hogy egy tornász, vagy cselgáncsozó élete csupa öröm és vidámság. De azt sem gondolhatja, hogy egy szobrász, egy festő ne szenvedne véres verítékkel, ne lennének komoly kétségei, mire egy-egy alkotás megszületik.
Bizony az egyes sprotágak művelői, a különböző művészeti ágak képviselői mindíg ugyan azokkal a problémákkal küzdenek! És ez így van a lókiképzésben is. Minden lovasnak a merevséggel, az egyensúly hiányával, a ferdeséggel, a teljesítmény ingadozásával kell szembe néznie, minden lovasnak nap mint nap ugyan azokkat a kihívásokkal kell legyőzni. Még a legkiválóbbaknak is. Még a legnagyobb mestereknek is. Ezt ne feledje senki!
A szomszéd füve sem zöldebb!
(A nehézségeken a motiváció, a szakma alapos ismerete és a közösség támogató ereje tudja tovább lendíteni a lovast, a lovat. Ezt sem szabad feledni!)
