A szentpétervári Ermitázs gyűjteményében található fejedelmi alak az egyik legkedvesebb lovasábrázolásom. Maga az ábrázolás részletgazdag, nagy hozzáértésről tesz tanubizonyságot és renkívül precíz:
A ló erőtől duzzadó, kifejezetten robosztus. Nem tűnik magasnak, lábai, testének egyéb méretéhez képest rövidek.
A lovas "odadobott" szárral lovagol. A szár enyhén lóg, a ló nem támaszkodik, ennek ellenére száron van.
Az odadobott szár ellenére a ló carriere-ben halad. A carriere a vágtához hasonló, de a vágtánál gyorsabb, kétütemű jármód. A carriere-ben a ló a két átulsó lábáról elrugaszkodva, nagyon nagy sebbességgel szökell előre, az egyes ugrásokat az elülső lábakra landolva végzi. A carriere-t úgy kell elképzelni, mint mikor a versenyló kiugrik a startgépből. A carriere a legnehezebb iskolajármód!
A lovas igen hosszú kengyelcsatolást használ. A kengyelt határozottan súlypontja előtt tarja. Ez nem helytelen ülés, ez nem szék ülés, hanem az ülés segíségeit megerősítő, úgynevezett brida ülés. Érdekes, hogy ezt az ülést manapság inkább a nehézlovasok ülésének tartják, de például a Képes Krónikában a könnyűlovasok ugyanilyen ülést használnak. A brida ülésről részletesen ide kattintva olvashattok.