A megújulás, az egyről kettőre való haladás egyik legfontosabb feltélete a nyitottság és a befogadókészség. Bármilyen szakma művelése során, ha valaki nap-nap után csak "ugyan azt az utcát járja", akkor, bár csinálja azt akár egy egész életen át, nem fog előrehaladni, fejlődése egy bizonyos színten megragad. Így van ez a lovaglásban, a lókiképzésben is.

Persze nagy adag, jóértelemben vett alázat szükségeltetik a sajátunkon túlmenő, mások által megfogalmazott gondolatok elfogadásához. Még inkább így van ez az érzésekkel. Sokszor nagyon nehéz, nagyon-nagyon nehéz nem elutasítónak lenni akkor, ha valaki más érzésekről, más tapasztalatokról számol be, mint amit mi magunk is megéltünk.

Az elutasítás, az érzelmi zártság sokkal könnyebb álláspont - de nem vezet sehová.