Az alábbi cikkrészletben Josipovich Zsigmond fejti ki véleményét a minden egyes vágtaugrásra ("egy ütemre") történő ugrásváltásról. A klasszikus lovasok még a XX. században is végletesen ellenezték a feladat végrehajtásának követelményét a magas színtű versenyeken. Josipovich Zsigmond 1926-ban megjelent cikke megerősíti Moritz Herold, a bécsi spanyoliskola oberbereiterének levélben kifejtett álláspontját, amelyben a bécsi mester elutasítja a minden egyes vágtaugrásra történő ugrásváltás feladatként való szerepeltetését az olimpiai programokban.
"...Mindenek előtt arra akarok rámutatni, hogy az egy ütemre történő ugrásváltás követelése ellen úgy szóban, mint írásban én is ismételten állást foglaltam, azonban szavaim mindeddig mág válaszra nem találtak.
Ugyanazon a nézeten vagyok, mint Herold főlovászmester, vagyis, hogy a minden vágtaugrásra történő ugrásváltás már nem tartozik az idomítottsági vizsgához, de nem azért, mintha ez nem lenne művészet, vagy mert ez a klasszikus lovaglóművészet felfogását szállítaná le, hanem egyszerűen azért, mert a minden vágtaugrásra történő ugrásváltás nem tartozik a lovaglóművészet alapelemei közé. Amint a lovas ezt a gyakolatot nyeregből és a lónak a klasszikus lovaglóművészet alapelvei szerint fejlesztett kiképzésnek befejezése után hajtja végre, éppen úgy művészi teljesítménynek kell ezt tekinteni, mint a pirouette-t, a piaffe-t és a passage-t és minden, a magas iskolának a lovaglásművészete régi mesterei által ránk örökül hagyott, földön végrehajtható gyakorlatait. De, amíg a klasszikus iskolától átvett gyakorlatoknak bizonyos céljuk van, vagyis ezek vagy a ló gyakorlati alkalmazásába, mint pl. a hátralépés, a röviden hátra arc, a pirouette, fontos szerepet játszanak a ló teljesítőképességének fokozására, vagy a tökéletes engedelmesség elérése és a járás kifejlesztése - mint az olajárások, a piaffe, a passage - szolgálnak, s ló természetadta képességét fokozzák, addig a minden vágtaugrásra való ugrásváltás tisztán mutatvány, amely sem gyakorlati, sem - mint a fent említett gyakorlatok - speciális kiképzési értéket nem jelent.
Az olimpiász idomítottsági vizsgájának a lovaglást is a legtökéletesebb formájában kell kifejezésre hozni és csak olyan követelményeket szabad a ló elé állítani, amelyek az ismert, régi mestereink által felépített lovaglásművészetének alapelvei szerint történő idomítottság kifejlesztéséhez szükségesek.
A minden vágtaugrásra való ugrásváltás tehát sem az idomítottság vizsgához - mert ott azok a mozgások és gimnasztikai gyakorlatok képezik az elbírálás tárgyát, amelyek a ló teljesítőképességének tökéletesítéséhez szükségesek -, sem a teljesítmény elbírálásához tartozik, mert még nem fordult elő, hogy egy lovas a folyékony vágtát minden vágtaugrásra való ugrásváltással kényszerülve lett volna félbeszakítani.
Sok évtizednyi lovas és oktatói működésem alatt sohase fordult elő, hogy a minden vágtaugrásra történő ugrásváltást idomítás céljára kellett volna alkalmaznom. Ezzel szemben sok olyan lóval volt dolgom, amelynek járásgépezete csak piaffe és a passage által volt teljesen kifejleszthető..."
