"A díjlovas versenyek kapcsán a Nemzetiközi Lovas Szövetség a XX. század elején döntött az osztott szártartásról, vagyis arról hogy a szárakat két kézben kell tartani. A korábbiakban ezt csak a fiatal lovaknál alkalmazták. Nem kívánok mindehhez megjegyzést fűzni. Én már csak megszokásból a régi szokást követem. Lovaim képzettségének bizonyos fokán, a kiképzés adott pillanatában a bal kézbe veszem a szárakat és így vizsgálom a lovam összeszedettségét és egyenességét. Féloldalazásokat és ugrásváltásokat kérek megfelelő hajlítás mellett....
Úgy tűnhet, hogy mindez csupán a régmúlt kiképzését jelenti és nem kell, hogy érdekelje napjaink lovasait...
De megismétlem, hogy eredetileg a szétválasztott szárhasználatot csak a fiatal lovak képzésénél használták, a lovas mesterek bal kézbe vett szárakkal lovagoltak, jobb kezükben pedig felállítva tartották pálcájukat." Nuno Oliveira, 1986.

Forrás: dr. Thomas Ritter facebook bejegyzése alapján