Lovaink iránt érzett szeretet mindannyiunk számára természetes és magától értetődő.

Kérdés hogy az ő szükségleteik egybeesnek-e azzal amit mi biztosítunk számukra a mindennapokban, az istállóban vagy lovaglás közben.

Szirtes Bence, a nyári egyhetes lovasakadémia meghívott előadója! A részletes programot ide kattintva találhatod.

A legnehezebb talán lovaglás közben megtalálni azt az összhangot, ami mindkét fél számára kielégítő és inspiráló lehet a folyamatos együttműködéshez. Sajnos kevés és téves, ha a lovas a feladatok során szerzett sikerélményéből következtet lova elégedettségére!!! A ló csak akkor fog hosszútávon készséggel együttműködni, ha az alábbi feltételek egy időben teljesülnek:

1 Annyit kérünk lovunktól amennyit képes megérteni.

2 Kérjük azt úgy, még ha nehéz is számára a feladat, hogy az fájdalommal fizikai küszködéssel ne járjon.

3 Minden jól értelmezett végrehajtást megdicsérünk, következetesen értékeljük a reakcióját (nyomás-engedés elve).

Mindezen szabályok betartása mellett egy dolgot érdemes észben tartani tudatosan, a foglalkozás elejétől a végéig, hogy szeretett lovunk nem kérte, hogy foglalkozzunk vele, megtanítsuk ugrani, piaffozni , ugrást váltani, versenyezni különféle szakágakban, vagy egyéb más performanszokat teljesíteni. Ezért a hosszútávú kölcsönös együttműködés érdekében minden lovas erkölcsi kötelessége lova számára is értelmezhető kommunikációt folytatni, a földről és a ló hátáról egyaránt, továbbá nagyon pontosan tisztában kell lenni lovunk szellemi és fizikai terhelhetőségének mindenkori határaival. Ezeket figyelembe véve elérhetjük hogy lovunk velünk egyetértésben örömmel vegyen részt a napi foglalkozásokon szakágtól függetlenül! Ha ez megvalósul akkor megérezheti minden lovas hogy milyen az, amikor a ló az embert társának fogadja.

Annyit mondhatok, hogy nem mindennapi érzés!!!