Akkor, amikor a ló testében, lelkében végletesen elengedetté válik, valami egészen különös, örömteli érzés ömlik el rajta. Ez az érzés végigiáramlik a lovason is és lelkén, akár órákig tartó mámoros kábulat lesz úrrá. Bár ezt nem minden nap éli meg a lovas, mégis ez az az érzés, ami rabságban tartja, ami újra és újra közös munkára, a harmónia megtalálására sarkallja. Amikor megvan, akkor szinte nem lehet az együttlétet abbahagyni, a munkát csak azért fejezi be a lovas, mert tudja, hogy mindennek van egy normális határa. Ilyenkor a lóról leszállva azt érzi, hogy már szállna is vissza és mint egy függő, remegve várja a következő alkalmat, amikor együtt lehet lovával.