A világ lovas szakirodalmánk talán legszellemesebb ábráját Wiliem Müseler könyvében lehet találni, aholis a hátasló ideális alakjának képét szöveggel helyettesítette a szerző azért, hogy a kiképző ne a formában, hanem a belső tartalomban keresse a helyesen képzett ló különböző tulajdonságait. Az ábra szellemes, mégis megkerüli a problémát. Létezik ugyanis ideális forma. Sőt Josipovich Zsigmong azt is írja egy helyen, hogy a ló formájának ideálistól való eltérése, világosan mutaja a kiképző lovaglási hibáit.
De miként íjra le Josipovich a hátasló ideális alakját? A fenti (eredeti cikkéhez csatolt) ábra világosan mutatja.
- Szorgalmasan a súlypont felé lépő hátulsó lábak, amelyek biztosítják a helyes egyensúlyt és a támaszkodást.
- A lovas számára kényelmesen lengő hát, ami mutatja a ló kellő elengedettségét.
- Enyhén feligazított és ívelt nyak úgy, hogy a zabla a ló csípőjének magasságában legyen, amely szintén a helyes egyensúlyt biztosítja.
- Függőleges előtti orrhát, ami a nyitott toroktájat és ezzel együtt a ló oldalirányú hajlíthatóságát biztosítja.
Josipovich mindezt használati tartásnak nevezi. A használati tartásra a jólképzett lónak bármikor képesnek kell lennie. Használati tartás nélkül nem lehet megkezdeni a ló magasabb szintű kiképzését. A használati tartástól a ló olyan izmoltságot kap, amelytől napról napra szebb lesz, mozgása felfényesedik, lelke kivirágzik.