Reggelenként együtt szoktam kiautózni édesapámmal Kajászóra a lovardánkba. És hát a reggelek, azok reggelek: nem vagyunk különösebben szószátyárok. Szeretet van köztünk, arról meg minek beszélni. A kiút azonban hosszú és alkalmat ad arra is, hogy telefonon mindenféle ügyet, megbeszélnivalót intézzek. A telefon persze a kihangosítón keresztül működik, szóval édesapám is hall mindent.

Ma reggel hosszan beszéltem Szirtes Bencével. A ló üléssel történő összeszedését részleteztük és Bencének különösen jó meglátásai voltak az ülés előrehajtó és összeszedő pozíciójairól. Miután befejeződött a beszélgetés édesapám hallgatott még egy kicsit, majd megszólalt:

- Hmmm..., érti!

Azután autóztunk tovább. Szerintem Bence ennél nagyobb dicséretet még nem kapott. :)