Francois Robichon de La Gueriniere-t ábrázoló rajz világosan "mesél" a vállat be részleteiről. A vállat be során:

A ló:

• Nem a menetirányba, hanem a lovarda belseje felé (felénk)  néz.
• Vállai nem állnak merőlegesen a lovarda falára (a szügyét szinte elölről látjuk).
• Csípője merőlegesen áll a lovarda falára (a farát szinte teljesen oldalról látjuk, a farok nincs takarásban).

A lovas:

• Szintén felénk néz (a fej a fejjel párhuzamos).
• Válla felénk fordul (váll a vállal párhuzamos).
  
• Belső csípőjét lefelé és előrefelé tolja (a csípő a csípővel párhuzamos). Ez a lábfej enyhén lefelé és előrefelé tolt helyzetéből látszik. A belső csípője mindenféleképpen lejjebb van a külsőnél, ezért nem látszik a lovas külső csizmája.
• A lovas súlypontja hátrafelé vitathatatlanul, de oldal irányban sem kifelé, sem befelé nem mozdul el lényegesen. (Amennyiben mégis elmozdul, akkor inkább befelé.)

Johan Elias Ridinger híres képén szintén kiválóan látszik a lovas hosszhajlításban elfoglalt pozíciója, vagyis az, amit a fentiekben leírtam. (A kép nem véletlenül lóg a Kajászó-Szentpéterpuszta Lovarda klubhelyiségében, minden áldott nap megnézem, hogy erőt és inspirációt kapjak.)

Harry Bold könyvének ikonikus képén a belső ülőcsont szintén lejjebb van a külsőnél. Ez abból látszik, hogy a ló mellkasa bal oldalon lesüllyedt. (A mellkasnál jóval keskenyebbnek látszik a hát gerinctől balra eső része a jobb oldalinál, olyan, mintha a ló háta két oldalra nem lenne egyforma. A bal oldal szinte csenevésznek látszik, míg a jobb oldal széles és erőtől duzzadó. Mindez azért van, mert a hajlítás következtében a gerincoszlop elcsavarodott, így a bal oldalon a mellkas lesüllyedt, jobb oldalon pedig felemelkedett.)

A fotó a lovas súlypontjáról viszont szinte semmitmondó. Olyan, mintha az középen lenne, vagy inkább a belső oldalon. A fotó teljesen megegyezik Gueriniere ábrázolásával.

A mellkas "aszimmetriája" Zita fotóján is tökéletesen felismerhető:

A hosszhajlítás hatására a gerincoszlop elcsavarodik, a belső oldal lesüllyed. A lovasnak olyan érzése van, mintha a belső oldalon szinte eltűnne alóla a ló, a külső szemlélő számára pedig a belső kengyel hosszabbnak látszik. A fotót nézve világos, hogy miért csak a belső lába látszik a lovasnak Gueriniere képén.

A Bent Branderupnál készült fotón továbbá az is látszik, hogy a belső csípő lesüllyedése nem okozza a testsúly belső oldalra való elmozdulását, a csípő lesüllyedése és a lovas súlypontja egymástól szinte független.

Meg kell jegyezni, hogy a gerinc belső oldal irányába történő elcsavarodását erősíti az, hogy a ló a belső hátulsó lábával lép. Az elcsavarodás mértéke akkor a legnagyobb, amikor a belső hátulső lábát a ló a talajra helyezi.

A következő képen a gerincoszlop elcsavarodása szerényebb az előző fotónál, mert a ló éppen a külső hátulsó lábát lendíti előre, de még így is - ha csak szerény mértékben - de lejjebb van a lovas belső csípője a külsőnél. A lovas súlypontja pont ugyanabban a helyzetben van, mint Gueriniere ábrázolásán és Harry Boldt fotóján: az sem befelé, sem kifelé nem mozdul.