A hagyományos magyar álláspont szerint a természetesen mozgó ló négy lábát egyformán terheli. Ezt sokan vitatják. Azt állítják, hogy a természetben a ló elülső lábaira több súly esik, hiszen a ló súlypontja az elülső lábakhoz esik közelebb és hát az álláspont megfogalmazóinak igazuk van - állóhelyben. De nem mozgásban. Míg állóhelyen a statika, addig mozgás közben a dinamika szabályai érvényesek. Valójában Joszipovichnak és Kókaynak van igaza: a természetben mozgó ló (és így a helyesen képzett ló a lovasával terhelve is) lábait egyenletesen terheli, azokra a használati helyzetben egyforma teher esik, a ló délcegen jár. Ez azt jelenti, hogy elülső lábainak lábtövét könnyedén és természetesen minden egyes lépésnél magasra emeli. Az ettől eltérő helyzetet Joszipovich három kategóriába sorolta:
1. A ló az elején jár (az elülső lábak több terhet viselnek a hátulsóknál):
A külső szemlélő számára a ló nem jár délcegen, tarkója nem a legmagasabb pontja testének, a lovas a szárakkal folyamatosan kitartó helyzetben van, a ló homlokvonala vonal mögött van, álljban a ló a hátulsó lábaival hajlamos jobbra-balra ellépni, toporogni.
A lovas azt érzi, hogy a ló sebességét folyamatosan lassítani kell, a sebesség szabályozásához állandóan a szárakat kell használnia, azokat nem tudja megkönnyíteni, mert a ló gyorsabban halad, mint szeretné, a ló a szárakba szívesen beledől.
Az Egyensúly, Elengedettség, Egyenesség könyv ide kattintva rendelhető.
2. A ló ferde (nem két patanyomon jár, egyik hátulsó lábával - általában a bal hátulsóval - a két elülső közé, másikkal az azonos oldali elülső láb patanyomának külső oldalára lép):
A külső szemlélő látja, hogy a ló nem két patanyomon jár és azt is hogy az egyik hátulsó láb (amelyikkel a két elülső közé lép) több terhet vesz fel, ezért az - ha kevéssel is, de - rövidebbet lép, így a hátulsó két láb járása nem teljesen egyforma ritmusban történik.
A lovas azt érzi, hogy a két száron a ló nem hajlandó egyformán támaszkodni, az egyik kézre (általában a jobb kézre) "könnyebb" lovagolni a lovat, mint a másikra, a ló az egyik irányban könnyebben fordul, mint a másikban, az ugrásoknál rendszeresen az egyik irány felé tör ki a ló.
3. A ló egyensúlya oldal irányban bizonytalan (a váll vagy a csípő oldalirányban helytelen módon elmozdul és ezért az azonos olali lábra több teher esik):
A külső szemlélő azt látja, hogy a ló szélesen jár, nagy iramokban "tárogat" (hátul nagyon szélesen jár).
A lovas azt érzi, hogy az ívekben túlságosan befelé, vagy kifelé dől a ló, a ló nem pontosan azon a nyomvonalon halad, amit a lovas elhatározott, a hosszhajlításoknál a ló nehezen lép oldalra, a lovas késztetést érez lovának túlhajlítására.
A hajlítottság érzéséről itt olvashatsz.
