Abban a pillanatban, amikor túl rövid a ló nyaka, akkor a lendület (a hátulsó láb előrelendülése) kicsi. Ezt a pillanatot úgy lehet leírni, hogy az erő nem jut el a zabláig, a ló nyaka nem nyújtható, a ló nem keresi a zablát, a tarkó túlságosan fel és hátraigazodik. Ebben a helyzetben a lendületet kell növelni. A lovat (pontosabban a hátulsó lábat) előrefelé kell lovagolni, hátulról kell nyomást gyakorolni a lóra. A nyomást mindaddig kell fenntartani, ameddig a ló nem nyújtja előre és lefelé (a zabla irányába a nyakát és a tarkóját). Ez az állítás akkor is igaz, ha mindez felvételben történik, azaz a ló a felvevő szár hatására nem mozdítja hátra a súlypontját, hanem csak kitér a zabla hatása elől, azaz a felvétel elakad a ló marjánál. Ha ez törénik akkor (rövidítés ide, rövidítés oda) a felvételben a lendületet kell fokozni, a felvétel során a hátulsó lábat előre kell lovagolni.
Az Egyensúly, Elengedettség, Egyenesség könyv ide kattintva rendelhető.
De ugyanez áll fordítva is. Ha a ló nekidől a zablának, akkor a tolóerő túl nagy, a ló az elejére került. Ezt a helyzetet úgy lehet leírni, hogy a ló túlságosan törekszik előre, iramát a lovas csak folyamatos beavatkozással tudja fennrartani. Ekkor a ló súlypontját hátrafelé kell mozdítani, azaz felvételt kell lovagolni. Ez az állítás még akkor is igaz, ha a ló alacsony iramban halad, hiszen a ló egyensúlyi helyzete nem függ az iramától, a ló alacsony iramban is az elejére kerülhet. Ha tehát a ló nekidől a zablának, akkor (kicsi iram ide, kicsi iram oda) fel kell venni a lovat.