Kellő egyensúly hiányában a ló az elején jár. Kívülről többé-kevésbé egyszerű ezt látni. A ló előre dől, a kelleténél jobban törekszik előre, ezét a lovas folyamatosan lassítani szeretné lovát: a szár folyamatosan hatásban van, látszik, hogy  odadobott szárral képtelen lenne lovagolni. A vonal mögötti helyzet szinte mindig az egyensúly zavart helyzetét tükrözi. A fenti képen a ló az eljére esett.

A lovas ugyanazt érzi, mint ami kívülről látszik. Folyamatosan lasítania kell a lovat, az túlságosan törekszik előre. A szárakat folyamatosan, vagy szinte folyamatosan hatásba kell helyeznie, lassulni, a szándékozott iramra visszaállni és azt szárhasználat nélkül tartani nem lehetséges az elejére esett lovon. A helyzetet úgy is le lehet írni, hogy a lovas azt érzi, hogy a ló erős támaszkodást keres a kezén, képtelenség a könnyed támaszkodás elérése.

Az egyensúlyban mozgó ló viszont szinte olyan mint a patikamérleg. Bármelyik irányba (előre, vagy hátra) akárcsak egy dekát helyezve, kimozdul a mérleg nyelve. Az egyensúlyban lévől lovon a lovas legkisebb testsúlysegítségére a ló gyorsul, lassul, akár megáll, vagy megindul hátrafelé. Ezen a képen Zazie egyensúlyban mozog. A két kép az ügetésnek ugyanabban a fázisában készült, az elülső láb földreérésének pillanatában. A különbség ég és föld!

Az Egyensúly, Elengedettség, Egyenesség könyv ide kattintva rendelhető.

Az ülés segítségeire csak az egyenúlyban mozgó ló képes megfelelően reagálni. Egyensúly hiányában viszont képtelen. Nem az együttműködési szándékával van (általában) gond, hanem a képességével. A probléma az, hogy a kellő egyensúly hiányában a lónak az ellenállást tanítja a lovas: ugyanis az együttműködő ló az együttműködést, ellenkező esetben az ellenállást, az ellenkezést tanulja.

Másképp fogalmazva az egyensúlyban lévő lovon a lovas azt érzi, hogy testének legkisebb megfeszítésére, akár a levegő benntartására is átmenettel reagál.

Az előző részt ide kattintva olvashatod.