A szár a lovas legkézenfekvőbb segítsége. Helyes használatát, a kapcsolódó érzéseket nem lehetetlen megtanulni, de a vonatkozó kiképzéselméleti ismeretek elsajátítása megkerülhetetlen.

A szárhasználat a kezdő lovas számára rendkívül egyszerű: ha csak az egyik szárat húzza, akkor a ló abba az irányba fordul (direkt szársegítség), ha mindkettőt, akkor a ló lassul, vagy megáll, esetleg hátralép (felvevő szársegítség), ha mindkét szárral enged azzal az elindulást, a gyorsítási szándékát tudja jelezni a lónak (engedő szársegítség). Azután, ahogyan egyre több ismeretre tesz szert és tudását már haladónak lehet tekinteni, fel kell, hogy ismerje, hogy a szár három legkézenfekvőbb jelére a ló sokszor nem akar, vagy nem tud a lovas szándékának megfelelően reagálni, esetleg bonyolultabb gondolatokat szeretne eljuttani a lóhoz, ezért másfajta szársegítségeket is meg kell tanulnia - a szár használata egyre bonyolultabbá válik. Az említett szársegítségeken túlmenően a lovasnak meg kell ismernie az indirekt szársegítséget (a szár a vele ellentétes irányba fordítja a lovat, pl. a bal szár jobbra), az ellentartó szársegítséget (didaktikailag tanán nem a legszerencsésebb kifejezése a magyar lovas szaknyelvnek, a fogalom a külső szár tevékenységét írja le a hosszhajlítások során, alkalmazása megakadályozza a ló külső vállára való esését), a kitartó szársegítséget (a segítség a zablára túlságosan ráfekvő lovat a támaszkodás könnyítésére készteti), valamint az úgynevezett úsztatást (a felvevő segítséggel ellentétes, előrehajtó szársegítséget).

Ha mindez megy és még tovább akar lépni, akkor meg kell értenie, hogy a szár a ló és lovas közötti kommunikációt szolgálja és ez ügyben a szár csupán másodlagos segítség. Csak akkor kell használni, csak akkor kell igénybe venni, ha az elsődleges segítségre, az ülés jelzésére nem reagál kellő módon a ló. A szárak csupán az ülés segítségeinek megerősítését szolgálják.

Állítás szárakkal

Ebből következően a szárnak négy feladata van. Az első, hogy meghatározza az állítás és ezzel együtt a hajlítás mértékét. Az állítás a ló koponyájának oldalirányú elfordítását jelenti. Az állítás során csak a belső szár kerülhet hatásba, mert ilyenkor a külső szár használata a ló számára értelmezhetetlen, az csak zavart okoz! Miért is fordítaná oldalra a ló a koponyáját, ha mindkét oldalon hatásba kerül a szár? Az állítás során tehát a külső szár nem kerülhet hatásba, a külső szár lóg. A külső szár csupán akkor kerülhet hatásba, ha a lovas  csökkenteni akarja az állítás mértékét, vagy a másik irányba szeretné átállítani a lovat. A belső szár ilyen használatát úgy kell elképzelni, mint a futószárazást. Ott is csak a belső szárat használja kiképző, mégsem okoz sem számára, sem a ló számára problémát a futószáras kiképzés során.

Vállak vezetése szárakkal

A szár második feladata a vállak vezetése. A szárral ugyanis oldalirányú nyomást is lehet gyakorolni a ló vállaira. Miután a ló arra mozog, amerre a vállai mozognak, a szárral, illetve a szár nyomásával az ellentétes irányba lehet vezetni a lovat. Ehhez nem kell a szárnak megfeszülnie. A külső szár elvileg tehát csak két esetben kerülhet hatásba: ha az állítás mértékét szeretné csökkenteni a lovas (ilyenkor a szár megfeszülhet), illetve akkor, ha a ló vállait a hajlítás belső oldalának irányába kívánja a lovas vezetni, ekkor azonban nem feszülhet meg a szár. Azért nem feszülhet meg, mert logikailag az a nehézség, hogy a két, egymástól teljesen különböző kérés közléséhez (állítás, vállvezetés) csak egy “szerszám” (a szár) áll a lovas rendelkezésére és a lónak el kell tudni döntenie azt, hogy a lovas épp mire gondol, milyen utasítást ad: az állítással akar foglalkozni, vagy a vállvezetéssel. Haladó lovasnál tehát értelmetlen a “belső szár hajlít, külső szár támaszkodtat” edzői felszólítás, az csak a lovasképzés kezdeti, egyszerű megközelítésénél alkalmazható.

Keret és súlypont meghatározása szárakkal

A szárak harmadik feladata a keret jelzése a lónak. Valójában ez inkább az öklök feladata. Az öklök felemelésére a ló fel- és hátra igazodik, ezzel együtt súlypontját hátraveszi, az öklök lesüllyesztésére a ló lefelé és előrenyújtja a nyakát, ezzel együtt súlypontját előre mozdítja. Ezt már kézen és futószáron meg kell tanítani a lónak. Az öklök ilyen hatásához (se a feligazításhoz, se a nyak mélyebbre eresztéséhez) nem feltétlenül kell megfeszülnie a szárnak.

A ló irama attól függ, hogy súlypontja merre esik: a rövid iramoknál hátrább, az élénkebb iramoknál előrébb. Mindebből következik, hogy a ló rövidítését nem lehet pusztán a szárak hátrahúzásával elérni. A ló csak akkor fogja rövidíteni iramát, akkor fog lelassulni, ha súlypontját hátramozdítja. Ehhez viszont nem feltétlenül szükséges a szár hatása, elég (ha másodlagos segítségként) a lovas az öklét felemeli és a ló ennek eredményeként fel- és hátraigazodik, azaz súlypontját hátramozdítja.

Mit mond a szár?

A szár negyedik feladata az, hogy segítségével információhoz tud jutni a lovas a ló állapotáról. A száron keresztül tudja megérezni a lovas azt, hogy hol van blokk a lóban, hol kell merevségét oldani. Természetesen csak az első blokkig (pl. tarkó, vállak, vagy a hát) tud informálódni a lovas, azt, hogy a blokk mögött mi zajlik (például van-e máshol is blokk), szóval mindezt csak a blokk feloldása után érzékelheti a lovas.

A kevesebb - több

A szár helyes használatára csak független ülés birtokában képes a lovas. A független ülés azt jelenti, hogy a lovasnak nincs szüksége arra, hogy a szárak segítségével tartsa egyensúlyát a lovon. A független ülés meglétét, vagy hiányát sokszor nehéz megállapítani. A lovas bármilyen merevsége (lépjen az fel a karjaiban, vagy lábaiban) az ülés függetlenségének hiányára utalhat.

Függelten ülés hiányában a szárakat a lovas nem a kommunikációra, hanem (legalább részben) testének egyensúlyozására használja. Független ülés esetén törekedni kell a lehető legkisebb szárhatásra, nem feladva persze a szárak használata által kívánt cél elérését. A szükségesnél erősebb szárhatás ugyanis megakadályozza a ló kívánt reakcióját: a ló egyszerűen képtelen helyesen reagálni a számára durva, aggresszív kommunikációra. A ló általában egészen csekély szárhatásra is reagál. Jóval (!) kisebbre mint amire általában a lovasok gondolnak. A túl erős szárhatás a rövid nyak, a szűk keret kialakulásában mutatkozik meg. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy a szár hatása a ló nyakánál, esetleg a marnál elakad, és az nem halad végig a ló testén, nem jut el a hátulsó lábakig. A túl durva szársegítséggel a lovas csak a ló nyakát tudja lovagolni, a szárakkal önmaga teszi feszessé, ellenállóvá lovát.

Az Egyensúly, Elengedettség, Egyenesség könyv ide kattintva rendelhető.