Az állítás a fej oldalirányú elfordítását jelenti. Nem többet, nem kevesebbet. Az állítás hatására a tarkónál a gerincoszlop a belső oldal irányába elcsavarodik. Ez az elcsavarodás (rotáció) természetes módon végig fog haladni a ló gerincoszlopán és az egész testét meghajlítja. Az állítás hatására a ló hajlítással reagál. Nincsen olyan helyzet, amikor a jólképzett ló csupán állításban mozog. Az állítás eredménye a hajlítás.

Ha a ló az állíátás hatására nem hajlítja meg a testét (a rotáció valahol elakad), akkor a ló merev. Ekkor a testének vagy nincs meg a képessége (nem elég hajlékony, azaz merev, nincs meg a kellő külső elengedettsége), vagy nincs meg a szándéka (a ló ellenálló, nincs meg a kellő belső elengedettsége) arra, hogy hajlított helyzetbe kerüljön.

A hajlítást persze nem csak a ló koponyájának állításával lehet elérni. Például az üléssel is meg lehet hajíltani a lovat. De miután a hajlítás a ló teljes testére, így a tarkójára is ki kell, hogy terjedjen, ezért a hajlítás során a ló állításba is kerül. Az állítás és a hajlítás csak egyszerre állhat fenn, különben nem helyes a hajlítás.

Az ló fejének állítása a hajlítás kezdeti iskolázását szolgálja. A gerinc rotációját ugyanis legegyszerűbben a fej elfordításával lehet kialakítani. A későbbiekben az ülés lesz a hajlítás meghatározója (a gerincoszlop rotációt a mellkas magasságánál éri el a lovas), a fej állítását csak az ülés segítségének megerősítéseként lehet, vagy kell használni.

Az állítás során a belső fülnek mélyebben kell elhelyezkednie, mint a külsőnek. Az egyforma magasság megengedett. Azonban a külső fül nem lehet alacsonyabban, mert akkor a gerincoszlop helytelen irányban fordult el, a ló az állításnak ellenáll.

Az állíás a hagyományos magyar kiképzés sajátja. A régiek úgy fejezték magukat ki, hogy a ló akkor van jó hajlításban, ha a lovas a ló belső szemboltját látja. Ez a fej oldalirányú elfordítása, a ló állítása.