A ló elengedtetése nem egyszerű feladat. Ráadásul az elengedettség mindig fokozható: ló és lovas testének hajlékonysága (külső elengedettség), de a ló és lovas közti személyes viszony (belső elengedettség) is mindig erősíthető. Mindkettő sok-sok munkát, türelmet, odafigyelést igényel.

A belső elengedettség forrása (mert most erről szeretnék írni) a lovas. Végletes nyugodtság, magabiztosság, következetesség és igazságosság kell, hogy jellemezze. A lóhoz való közeledés során szinte saját egyéniségét, hirtelenségét, önzőségét, indulatosságát, türelmetlenségét kell legyőznie, átalakítania. Az eredmény viszont csodálatos: nem pusztán vezére lesz lovának, hanem kentaurrá válik, lovával egy testté, egy lélekké alakul.

A személyes viszony kialakításának kortárs magyar mestereiről (Hamza Viktóriáról, Tászler Melindáról, a Magyar Lovaskultúra Tiszteletbeli Lovagjáról, Zerinváry Szilárdról, a Magyar Lovaskultúra Tiszteletbeli Lovagjáról) már sokszor megemlékeztem blogbejegyzéseim során, mellettük azonban Török Gyuri gondolkodásmódját, munkáját is csak tisztelettel tudom szemlélni. Kedvenc mondásom tőle: "Amit egy ló felszerelés nélkül nem tud megcsinálni, minden szituációban, az nem igazi tudás." Erre törekszem, erre vágyom én is!