Nehéz megérteni az elvárást, hiszen hogyan hathatna a szár, ha a kéz nem húz hátra? És tulajdonképpen miért is ne húzhatna hátra a kéz? A dolog mégsem olyan bonyolult!

Mindenek előtt azért nem húzhat hátra a kéz, mert a lónak lendületesnek kell lennie. Ez azt jelenti, hogy a hátulsó lábakban ébredő erőnek végig kell haladni a ló testén és el kell jutni egészen a zablákig, ebből következik, hogy a lónak (!) kell megkeresnie a lovas kezével a kapcsolatot. Ez a száronlét, ebből a kapcsolatból érzi a lovas lovának együttműködési szándákát és képességét. Száronlét nélkül nincs helyes szárhasználat. A lovas nem "keresheti" meg kezével a ló száját, a lovas nem veheti fel a kapcsolatot a száron keresztül a lóvel (a kéz nem húzhat hátra), mert akkor a lovas fogadta el a ló által meghatározott keretet, azaz a lovas mutat együttműködést a lóval és nem fordítva.

Másodszor a felvételeket elsődlegesen a lovas testével kell végrehajtani, a derék meghúzásával, a törzsizmok megfeszítésével, az ülsőcsontok lenyomásával. A test által kifejtett hatást csak erősíti a kengyelek lenyomása és az öklök összeszorítása. Az öklök összeszorítását a ló a nem teljesen feszes szárakon keresztül is érzi, a figyelmes lónál ennél nagyobb szárhatás a ló szempontjából durvaságnak hat, arra feszességgel, ellenállással reagál - a kéz nem húzhat hátra.

Harmadszor a felvétel során a "ló szügyére kell hatni". A szárnak ugyanis két funkciója van. Hathat a zablánál (oldalirányú hatásnál az állítás mértékét szabja meg, hosszirányú hatásnál a keretet határozza meg) és hathat a vállak magasságában (oldalirányú hatásnál vezeti a vállakat, hosszirányú hatásnál a ló súlypontját mozdítja hátra). Ha a felvétel során a ló a nyaka rövidítésével reagál, akkor annak hatása elakad a marnál, a felvétel nem fog a ló egész testére hatni - a kéz nem húzhat hátra.