Zabla & Kengyel

Dr. Gőblyös István lovakról, lovasoknak

Petőfi Sándor: Az Alföld (Részletek)

2016. július 21. 08:01 - patkószeg

Az elmúlt két napot Fülöpházán töltöttük. A Kunfakó Ünnep előkészítéseként (részleteket ide kattintva találhatod) "miniedzőtábort" tartottunk. Résztvevői Csikós Bálint, Fülöp Zsolt, Hárskúti Manó, Zerinváry Szilárd volt.

Az Alföld - a magyar táj és az emberek békességes acélossága pedig ismét megérintett...

A videó a közös munka végén készült, amikor kislányom, Zita és Zsoló hazasétáltak a lovakkal.

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://zablaeskengyel.blog.hu/api/trackback/id/tr198904608

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Filep Kálmán Csaba 2016.07.21. 12:47:50

Jegyzetek Petőfiről. Lovas dolgok.
Petőfi szenvedélyesen szeretett lovagolni is, de a kispénzű költőnek ritkán lehetett része ebben az élvezetben. Barátjának, Kerényi Frigyesnek írja egyik levelében:
"A lovaglás oly szenvedélyem, mint neked a délutáni alvás: bár nagy ritkán van módom benne...
" De ha csak ritkán akadt is alkalma, hogy lóra üljön, olyan délcegen megülte, mint kevesen.
A lovas Petőfi Jókai Mórt is megihlette: "Petőfinek arca és alakja nem volt az, amit daliásnak nevezünk, arckifejezése komor, rideg volt, termete szűkvállú, járása nagylépésű, mint a távgyaloglóké: hangja tompa, de amikor az ihlet lángja átmelegítette, ez a mozdulatlan arc ragyogott, ezek a csapott vállak földgömbemelő Atlasz vállaivá nőttek, s midőn lelkesítő költeményeit szavalta, hangja az indulatoknak minden változatait zengte, sírta, mennydörögte. S ha lóra kaphatott, akkor egész daliává alakult át; úgy ült a lovon, mintha teljes életében azt tanulta volna..."

Válasz erre