Amikor a hátulsó lábakban ébredő erő (lendület) végig tud haladni a lovon (az erő jó irányban halad, azaz a ló egyenes és nincs blokk a ló testében, azaz a ló elengedett), akkor a ló a zablán könnyed támaszkodást vesz. Ha valamelyik hiányzik, akkor a ló nem támaszkodik. A kéz hátrahatásával ugyan kapcsolatot talál a lovas a ló szájával és ilyenkor akár "kerekké" is tudja tenni a ló nyakát, de ez a krágli. Ha viszont túl erős a támaszkodás, a ló a zablának dől, akkor a ló elvesztette az egyensúlyát. Ezért a könnyed támaszkodás az elengedettséget, az egyenességet és a kellő egyensúlyt jelzi. A lovasnak szinte semmi feladata sincs, a ló öntartásban mozog.