Zabla & Kengyel

Dr. Gőblyös István lovakról, lovasoknak

Nemzeti lovaskultúránk: Igenis létezik!

2017. május 02. 07:06 - patkószeg

14718779_1282435358454946_323692431768796189_n.jpg
A napokban, egyébként általam szeretett és tisztelt lovasbarátaim kérdőjelezték meg, hogy lovas nemzet vagyunk-e. A leghatározottabban ki kell jelentenem, hogy kultúránk mélyrepülése ellenére igenis azok vagyunk!

A nagy kérdés persze az, hogy lehet-e nemzeti kultúrák között különbséget tenni, egyáltalán lehet-e azokat rangsorolni. Vajon mondhatjuk-e azt, hogy azért mert Balzacot többen olvanak, mint Jókait, akkor a francia kultúra előrébb való, mint a magyar? Vagy mondhatjuk-e azt, hogy a francia nemzet olvasó nemzet, a magyar kevésbé? Nyilvánvalóan nem. Statisztikai adatok alapján nem lehet ilyen típusú kérdésekben állást foglalni. Így a lovaskultúra terén sem lehet kizárólagos például a versenyeredmények előszámlálása. De akkor milyen alapon állítom, hogy igenis lovas nemzet vagyunk?

Egy kis történelem

A XVIII. században, a török hódoltság megszüntét követően, az osztrák örökösödési háborúban, jelentek magyar könnyűlovasok európa hadszínterein - kétszáz év szünet után. A megjelenés mindkét fél számára meglepetést okozott. A magyarok nem hittek a szemüknek, hogy a nyugat-európai hadviselés ügetésben hajtja végre a lovasrohamokat, a másik oldal viszont képtelenségnek és műveletlenségnek tartotta a terepen is nagysebességgel végrehajtott lovas hadműveleteket. Szakmai vita kerekedett: ez az alapja a mindmáig tartó modern klasszikus vitának. A nyugat-európai lovas szakemberek, nem kis önhittségről tanubizonyságot téve a nagysebességű lovaglást lesajnálkozva mezei (campagne) lovaglásnak minősítették, szembe állítva ezzel a saját, katonai lovasakadémiákon tanított lovaskultúrájukkal, amit akadémista, vagy magasiskolai stílusnak neveztek. Tévedtek! A magyar könnyűlovasság ugynúgy akadémista volt, csak más lófajtákkal és nagy sebességgel, amit erdőn, mezőn műveltek.

Katonailag viszont sok kérdést nem lehetett feltenni, vitathatatlan volt a magyar könnyűlovasság mindent elsöprő fölénye, a nyugat-európai országok azonnal huszár ezredeket állítottak föl. Lovaglási sebességüket felgyorsították, kultúrájukat viszont elvesztették. Nekünk, magyaroknak erre a nagysebességű, de kultúrálatlan lovaglásra külön kifejezésünk van – anglománia. Az elvesztett kultúráról világosan beszél a talán legnagyobb kortárs akadémista lovas, Bent Branderup, amikor a kétszáz évvel ezelőtt elveszett lovaskultúra felelevenítését tekinti legfőbb missziójának.

Nálunk viszont ez az akadémista, más szóval iskolalovas kultúra fennmaradt egészen az 1960-as évekig. Keméry Pál huszár ezredes például még az ötvenes években is a lovaskultúra nyilvánvaló részeként ír arról, hogy megkülönbözteti a három-, négy- és kétütemű vágtát, azaz a vágta iskolajármódjait is ismerte, művelte. De ez az szemlélet nem csak a magaskultúrában, hanem a közkultúrában is tetten érhető. Például az első világháború hőseinek emléket állító komáromi huszárábrázolás iskolaállj feladatban ábrázolja a huszárezred lovasát. Ez két dolgot jelent: egyszer azt, hogy az akadémista stílusú lovaglás jelképével ábrázolták a komáromi huszárezred kultúráját, tehát az ezred akadémista stílusban képezte lovasait, lovait, de azt is, hogy a szobrász nyilvánvalónak gondolta, hogy a szobor átlagos nézője megérti, hogy a feladat a lókiképzés minőségét jelzi, azaz két világháború között az akadémista kultúra közkultúra volt, ahhoz mindenki értett. A hozzáértés nem feltételnül jelenti a művelést! Napjainkban például egy négyéves kisgyerek kapásból tud űrhajót rajzolni, annak ellenére, hogy még sohasem látott és nyilvánvalóan nem is tudna készíteni. De mostani közkultúránkhoz hozzátartoznak bizonyos ismeretek az űrhajózásról, mint a technika magaskultúrájáról. Azzal, hogy lovas nemzetnek tekintjük magunkat azzal tulajdonképpen azt fejezzük ki, hogy nálunk az a akadémista kultúra a XX. század közepéig fennmaradt, míg másoknál évszázadokkal ezelőtt megszűnt. Kultúránk nem jobb, vagy rosszabb másoknál, hanem egyszerűen nálunk létezett, másoknál pedig már korábban elsüllyedt, elveszett.

Lovas kultúránk jelene

Napjainkban két tényezővel kell szembenéznünk lovaskultúránk minősítése során. Az egyik az, hogy az akadémista szemlélet, a lókiképzés magaskultúrája a hetvenes, nyolcvanas években megszakadt, a néhány évtizede még élő kultúrának mára már csak töredékei, roncsai fedezhetők fel. A hetvenes és nyolcvanas évek pozícióban lévő lovasszakemberei, az edzők, a sportolók a kommunizmusban elfoglalt kivételezett helyzetükből fakadóan teljes mértékben elhatárolódtak az előző generáció magasan képzett szakembereitől, saját ismereteiket autodidakta módon próbálták megszerezni. Nem értették meg, hogy más szakmákhoz hasonlóan ezt a szakmát sem lehet kitalálni. Tudásuk így arra szorítkozott, amit a versenyeken másoktól ellestek, illetve amit innen-onnan összecsipegettek. Gyakorlati ismereteikben ugyan valami segítséget elfogadtak az így-úgy megtűrt, lesajnált, kézlegyintésekkel elintézett altisztektől (Magyar Imre, Erdős Sándor, Tóth István, Bondor András, stb.) de elméleti képzettségük végletesen sekélyes maradt, hiszen ebben az altisztek nem tudtak segítséget nyújtani. Ez az oka a sportsikereink elmaradásának, a ló és lovasképzésünk eredménytelenségének. Nem kétséges, hogy hagyományos lovaskultúránkat fel kell éleszteni.

Másrészről meg kell állapítani, hogy a minőségi lovaskultúrát nem lehet kizárólag a sportversenyek eredményességével leírni. A sportstatisztika egyfajta jelzése a fennálló állapotoknak, de a kultúrának más dimenziói is vannak. Például az, hogy milyen elképzeléseink vannak a helyesen képzett lóról, milyennek gondoljuk az ideáis lovasteljesítményt. Ez ügyben itt, elég legyen csak a tereplovaglásra utalnom: az nálunk természetes, vannak viszont olyan helyek (hihetetlen versenyeredményekkel, statisztikákkal) ahol tereplovaglásnak számít az istállótól való pár száz méter battyogás az aszfalton... Szóval lovaskultúrát kizárólag a versenyeredményekkel leírni nem lehet. Bár a sportban sikertelenek vagyunk a körülöttünk lévő emberek szívében pontosan él közös kultúránk, pontosan együtt doban meg, vagy nem a szívünk az egyes lovas teljesítményeket látván, pontosan ugyanarra gondoljuk, hogy mi a jó és a rossz - az utolsó vidéki kicskocsmában, vagy a legpuccosabb lovardában is ugyanazt mosolyogják, vagy süvegelik meg. Él a közkultúra, lovas nemzet vagyunk!

Jön, jön, jön!

Ráadásul a lovaskultúra a XXI. században változás előtt áll. A ló egyre inkább családtaggá válik, ezért a lovasok döntő többsége nem a versenyeken elért eredményekre fog áhítozni, hanem saját lovával megélt, meghitt boldogságra. A minőségi, értsd nem teljesítményszermléletű, hanem valódi tartalommal rendelkező ló- és lovasképzésé a jövő. Az akadémista, iskolajármódok lovaglására is képes stílus meg fogja hódítani a lovas közvéleményt. Mindebben a régi-új stílusban pedig a legdivatosabb, a leginkább szívmelengedtetőbb annak könnyed, nagysebességű, erdőn, mezőn gyakorolt válfaja, a magyaros stílus lesz. Olyan csillagállás közeledik, ami divatként a hagyományos magyar lovaskultúrát fogja példának tekinteni. Erre előre készülve kell megragandunk szerencsénk üstökét!

És mindez nem csak a lovaglás stílusában, hanem a lóválasztásban is meg fog jelenni. Mindenkinek azt tudom tanácsolni, hogy ha versenyen akar részt venni, akkor menjen külföldre és vásároljon teljesítményre szelektált hibrid lovakat. De, ha jó hátaslovat akar, ha élvezni akarja a lovaglás örömeit, akkor válasszon nagy ellenálló képességű, inteligens rassz lovat, Ha az örömöt könnyed stílusban akarja megvalósítani, akkor vásároljon magyar fajtát!

Szólj hozzá!
Címkék: Lovas Nemzet

A bejegyzés trackback címe:

https://zablaeskengyel.blog.hu/api/trackback/id/tr4112472843

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása