Semmi új nincs a nap alatt, nagyot téved az, aki azt gondolja, hogy az emberiség 6.000 évnyi lóval való foglalkozása után bármi újat lehet kitalálni. Persze a modern ember kellően önhitt és műveletlen - okosabbnak gondolja magát mindenkinél, különösen az elődöknél, de gyakran azoknál is, akik az övéktől eltéről tapasztalatokkal rendelkeznek. És hát ahogyan lenni szokott, az önhittség előbb utóbb a másik lovas lenézésébe torkollik.

A félreértések elkerülése végett kell jelezni, hogy a klasszikus lókiképzés része a horsemanship sőt, az a fiatal lóval való munka megkerülhetetlen része. Ezt elődeink tudták. Persze a kalasszikus írásokban nem lehet sokat olvasni róla, hiszen a horsemanship száz évvel ezelőtt, a temészettől még nem elidegenedett ember kultúrájának szerves része volt. A leadership, a ménesvezérség elérése, a követő magatartás kialakítása nem csak a lovak, de minden háziállat kapcsán nyilvánvaló technikája volt az állatokkal végzett munkának. És ez az állatokkal nem versenyzői (teljesítmény és haszonelven működő) gondolkodásnak és viselkedésnek mindmáig része. Nehogy már azt gondolja valaki, hogy a hortobágyi csikósnak magyarázni kelljen, hogy mi a horsemanship, vagy a hatökröt hajtó gazdának azt, hogy mi a leadership. A teljesítmény és haszonelven működő lovast persze mindez nem érdekli és idegen számára, hiszen nem egy életen át akar lovával együttműköni, csak a következő versenyen, vagy addig, ameddig valakinek el nem adja. De például a gazdaember ezt nem teheti meg: havonta, évente nem cserélheti le, nem kukázhatja ki a lovát, mint ahogyan azt a "modern ember", a "sportlovas" gátlás nélkül megteszi.

Szóval a horsemanship természetes része a klasszikus lókiképzésnek. Elődeink a horsemanshippelést a lókiképzés munkához szoktatási szakaszának nevezték.